Home » Oktatási segédanyagok » Zenei kifejezések

Zenei kifejezések


A B C D E F G H I J K L M N O P R S T U V W Z

A

a ballata – balladaszerűen
a battuta – recitativo-jellegű, v. szabadon előadott (ad lib., a piacere) rész után az előírt ütemmértékbe való visszatérésre utaló jelzés
a bene placito – tetszés szerint
a cappella – minden hangszeres kíséret nélküli, tisztán énekes (kórus) zene
a capriccio – szeszélyesen
a cinque – öten, ötszólamúan
a défaut de… – valamely hangszer hiányában
a deux mains – két kézzel, két kézre
a due – mindketten (szokásos rövidítése: a2)
a due battute – a zene kétütemenkénti lüktetése (verstanban, népzenében: dipódia)
a due corde – két húron
a due mani – két kézzel, két kézre
a la corde – a húron
a la française – franciás modorban
a la mesure – az előírt tempóban
a la pointe de l’archet – a vonó hegyével
a livre ouvert – lapról, első látásra (prima vista)
a medio arco – a vonó közepén
a peine – alig
a peine entendu – alig hallhatóan
a pédal douce – a zongora bal pedáljának használata (unacorda)
a piacere – tetszés szerint
a piacemento – tetszés szerint
a piena orchestra – teljes zenekarra
a plaisir – tetszés szerint
a pleine voix – teljes hangon
a plusieurs voix – többszólamúan
a poco a poco – fokozatosan, lassanként
a première vue – első látásra
a prima vista – első látásra
a punta d’arco – (a punta dell’arco) a vonó hegyével
a punto – pontosan
a quatre mains – négykezes
a quatre voix – négy szólamra
a quattro battute – a zene négyütemenkénti lüktetése (verstanban, népzenében: tetrapódia)
a quattro mani – négy kézre, négykezes
a quattro voci – négy szólamra
a sa place – a helyén
a tempo – az eredeti tempóban
a tempo di ballo – táncszerűen
a tre – háromszólamúan; három hangszer unisono
a tre battute – a zene háromütemenkénti lüktetése (verstanban, népzenében: tripódia)
a tre corde – három húron; zongoránál a bal pedál mellőzése
a tre parti – három szólamra
a tre voci – három énekhangra
a una corda – egy húron; zongoránál a bal pedál használatára utal
a vide – üres, generálpauza
a vista – első látásra (játszani, énekelni)
a voce piena – teljes hangon
a voce sola – egy énekhangra, énekszólóra
a volonte – kedve szerint
abbandono, abbandonatamente – odaadással
abbandonato – elhagyatott, elhanyagolt
abbassamento – gyengülve
abbellare – díszíteni, ékesíteni
ab initio – a kezdettől
abruptio – megszakítás, hirtelen beálló szünet
abzug – díszítésfajta, két azonos magasságú hang egymásutánjából áll (Chopin)
accarezzevolmente – enyelgően, hízelgően
accelerando – gyorsítva
accent – hangsúly
accent double – díszítésfajta, két azonos értékű hangból, az első maga a főhang, a második a következő főhang anticipációja
~ fallend – díszítésfajta; rövid, hangsúlyos felső előke (XVIII. sz. eleje)
~ plaintif – rövid, hangsúlyos alsó előke (XVIII. sz. eleji lantzenében)
~ steigend – rövid, hangsúlyos alsó előke (XVIII. sz.)
accentuatio – hangsúly
acciaccato – hevesen, erőszakosan
accidens – módosítójel
accolade – több vonalrendszert a kezdetnél összefogó jel ( { )
accomodato – alkalmazkodva
accomodo – kényelmesen
accompagnamento – kíséret
~supplementario – segítő kíséret
accoppiato – összekötve
accorciato – rövidítés
accordando – egybehangzóan
accordato alto – magasra hangolva (doboknál a membrán a szokottnál erősebben kifeszítve)
accordatoio – hangolókulcs
accordate subito – gyorsan hangolj!
accordé – hangmagasság
accordion, accordèon – harmonika
accordo – akkord
~ arpeggiato – tört akkord
~ aumentato – bővített hármas
~ di passaggio – átmenő akkord
~ fondamentale – alaphelyzetű akkord
~ incollato – az akkord hangjai egyszerre, egyforma erősséggel szólalnak meg
~ maggiore – dúrakkord
~ minore – mollakkord
~ perfetto – hármashangzat
~ tenuto – tartott akkord
accordoir – hangvilla
accouplé – összekötve, átkötött hang
accoutumé – a szokott módon
accrescendo – növekvő erővel (crescendo)
accresciuto – felnagyítva
accroissant – felnövekedve, felfokozva
accuralmente – gondosan, pontosan
acerbamente – nyersen, ridegen
acquietandosi – nyugodtan
acuto – élesen, átütő hangzással
ad libitum – tetszés szerint
adagio – lassan, igen lassan
~ assai – nagyon lassan
~ di molto – nagyon lassan
~ molto – nagyon lassan
additato – ujjrenddel ellátva
addolcendo, adoucissant – ellágyulva
addolorato – fájdalmasan
adiramente – hangosan, izgatottan
adirato – haragosan
aequisonus – egybehangzóan (unisono)
aequo animo – lelkinyugalommal, egykedvűen
affabile – kellemesen, kedvesen
affanato – nyugtalanul, fájdalommal
affetto – érzés, érzelem
affettuoso – érzelmesen, bensőségesen, kifejezéssel
afflitto – szomorúan
affrettando – nekiiramodva, sietve, gyorsítva, rohanó
agevole – könnyedén
aggiustamente – pontos ütemben
agilità – mozgékonyság, könnyedség
agitamento – nyugtalanul, izgatottan
agitato – izgatottan, hevesen, szenvedélyesen
aigu – élesen
air – ének, ária
airs champêtres – pásztordalok
alamoth – héber zenében a legmagasabb szólam; magas fekvésű zsoltárének
alborada – reggeli dal
al fine – végig
al loco – helyben
~ piacere – tetszés szerint
~ rigore di tempo – szigorúan az ütem szerint
~ riverso – fordítva, visszafelé
~ segno – a jelnél
~ tallone – kápánál
alcune volte – időnként, néhányszor
aliquot hangok – felhangok
alla danza – táncszerűen, táncritmusban
alla mente – rögtönözve
allargando – szélesítve, lelassulva
allegretto – gyorsacskán
allegrezza – vidámság
allegro – vidáman, gyorsan
~ con brio – élénken, hévvel
~ con fuoco – tüzes gyorsasággal
~ giusto – feszesen, pontosan, kötött tempóban
~ ma non troppo – nem nagyon gyorsan
~ moderaro – mérsékelt gyorsasággal
~ molto – nagyon gyorsan
~ vivace – igen gyorsan és élénken
allemande – német, páros ütemű, lassú népi tánc
allentando – visszatartva
allontandosi – eltávolodva
allungato – szélesen, széles vonóval
alterato – módosított
alterezza – büszkeség
alzando – emelkedve
amabile – kedvesen, gyengéden
amarezza – szomorúság, bánat
ame – lélek, a hegedű része
amener – XVII. századi, hármas ütemmértékű francia társastánc
am griffbrette – a fogólapon
amorevole – kedvesen, gyengéden
amoroso – szerelmesen, gyengéden, bensőségesen
ampiezza – széles (con ampiezza – szélesen)
ampliando – szélesedve
anabasis – a görög zenében felfelé haladó hangok sora
anacruse – felütés, ütemelőző (anacrouse, anacrusis, anakrusis)
anakamptos – a görög zenében lefelé haladó hangok sora
anaphora – a közvetlen megelőző tétel ismétlése
anarmonia – diszharmónia, rosszhangzás
ancora – még egyszer
ancora piú – még egyszer, még többet
andamento – a fúga közjátékai
andante – lassan, lépésben
~cantabile – dallamdús, énekszerű andante tétel
andantino – lassacskán
anglaise – angol tánc
angosciosamente – szorongással
anhemiton pentatónia v. pentatonika – félhang nélküli ötfokúság (zongora fekete billentyűsorozata)
anima – lélek (con anima – lélekkel)
animando – lelkesülten
animato – lelkesen, élénken
animo, animoso – élénken, mozgékonyan
ansa – fogólap
anschlag – 1. billentés; 2. a kettős előke régebbi német neve
anstimmung – intonáció, intonálni
anteludium – előjáték, preludium
anthem – angol egyházi zeneművészeti műforma, átmeneti típus a kantáta és a motetta között
anthropophonika – az emberi hang tana
anticipáció – előlegezés
antiphonos – a középkorban az oktáv elnevezése
aperto – nyíltan
aphonia – hangtalanság, hangsúlytalanság
apodipna – antik görög vallásos ének
aposiopesis – elnémulás, generálpauza
apotome – antik görög zenében a kromatikus félhang
appassionato – szenvedélyesen
appeasing – ellágyulva
appenato – szenvedően
applicatura – ujjrend, vonósoknál fekvést is jelent
appoggiano – “megtámasztva”, hangsúlyozva; szigorúan kötötten
appoggiatura – előke
appuyé – megtámasztva
arcata in giù – vonóval lefelé
~in sù – vonóval felfelé
ardente – lángolóan
ardito – merész, bátor, vakmerő
ardore – lelkesedés, sóvárgás
arioso – áriaszerűen
armonico, armonioso – harmonikusan
arpeggiando – törve, hárfaszerűen
arpeggiare – akkordot törve játszani
arpeggio – játékmód, melyben az előadó a harmóniát hangjaira bontva ” hárfaszerűen” szólaltatja meg
arraché – tépve, szakítva (hárfa)
arrangement – átírás
ars – művészet
~ antiqua – régi művészet, az ún. Notre Dame iskola (XIII. sz. második fele), kezdetlegesen polifon zene
~ nova – új művészet, a XIV. sz. zenéjének korabeli elnevezése
arte lirica – énekművészet
artikuláció – ” szótagolás”; hangok, hangcsoportok, motívumok, témák értelmüknek megfelelő tagolása
aspiration – “lehelet”, XVII – XVIII. századi díszítés, röviden érintett felső vagy alsó utóka
aspramente – élesen, keményen, szigorúan
aspro – nyersen, durván
assai – nagyon, sok (Allegro assai – nagyon gyorsan)
assemblage – kettős ékesítés
assoluto – kötetlenül
asztali zene – a XVII-XVIII. századi főurak ünnepi étkezései alatt szolgáltatott zene
atonalitás – tonalitás nélküliség
attacca – indíts, megállás nélkül folytatva
~ subito il seguente – azonnal kezdeni a következő tételt
attaccare – bevágni, rákezdeni
attacco – “roham”; imitációs feldolgozás alapjául szolgáló, kevés hangból álló zenei motívum
atto – felvonás
aubade – hajnali dal (a trubadurok kedvelt műformája)
au besoin – ha szükséges
audace – merészen
auflösung – feloldás
aufschlag – az ütem hangsúlytalan része
aufstrich – vonóval felfelé
auftakt – felütés
augmentáció – nagyobbítás, zenei részlet ritmusértékeinek többszörösére való növelése
augmented fifth – bővített kvint
~ fourth – bővített kvart, tritonus
~ orchestra – megerősített zenekar
augmentando – növekvően
ausführung – kivitelezés
ausgabe – kiadás
ausgehalten – kitartva
ausklingen lassen – kihangzani hagyni (lasciar vibrare)
autentikus hangsorok – régi egyházi főhangsorok: dór, fríg, líd, mixolíd
autentikus zárlat – funkcionális irányba (D- T, T – D, S – D) történő zárlat
auxiliary note – váltóhang
~ sound – segédhang, váltóhang
avec fureur – haragosan, izgatottan
avvivando – felélénkülve
azione sacra – “szent cselekmény”; olasz nyelvű megzenésített passió-játékok elnevezése, melyeket a XVII. századi Bécsben, a Nagyhéten adtak elő
azione teatrale – pompagazdag rövid opera, hódoló színjáték a XVII-XVIII. századi fejedelmi udvarokban
äussere stimme – külső szólamok
álzárlat – a kadencia fajtája, amikor a feloldás a dominánsról (D) az első fok (T) kivételével valamely más akkordon történik
átfúvás – fúvós hangszereken a harmonikus felhangoknak erősebb befúvással történő megszólaltatása
átmenet – moduláció
átmenőhang – két akkordhang dallami összekapcsolására szolgáló harmóniaidegen hang, amely mindig hangsúlytalan ütemrészre esik
áttört szerkesztés – folyamatos dallam motívumait különböző hangszerekre szétosztó szerkesztésmód

vissza a lap tetejére

B

baborácska – lassú, páros ütemű cseh nemzeti tánc
bacchetta – ütő, ütőszerszám
~ di legno – fa- ütő (kemény ütő)
~ di spugna – párnázott, nagyon puha ütő
bacchius – versláb, 2 hosszú és 1 rövid szótag egymásutánja
badinage, badinerie – enyelgés, játék
bagatelle – “semmiség” , hangszerre írt rövid zenemű
bagpipe – duda
baguette –  dobverő, ütőszerszám
balancement – remegtetés, vibrátószerű játékmód
balett, balletto – táncjáték
ballabile – táncszerűen
ballada, ballata, ballad – ősrégi olasz népdaltípus, drámai elbeszélés
ballad-opera – régi angol daljáték népdalokkal
ballematia, ballistia – lírai tartalmú olasz táncdalok
ballo – tánc
ballonchio – olasz népi körtánc
banda, band, bande – fúvószenekar, olasz operákban a fúvós- és ütőhangszerek együttese
bandolin – mandolin
bandolon – nagy spanyol diszkantcitera
bandoneon – a harmonika egy fajtája
bandura – ukrán pengetőhangszer (panszkaja)
bandurria – spanyol diszkantcitera
banjo – amerikai énekkíséretre használt gitár
bar – ütem, ütemvonal
bar-forma – a középkori világi zene legelterjedtebb daltípusa, formai képlete: A-A-B
bari-basso – mélybasszus
~ tenor – mélytenor
bariolage – vonóshangszereken egy üres húr és egy lefogott húr gyors váltakozása
bariton – középfekvésű férfihang
bariton kulcs – F-kulcs a harmadik vonalon, a kis F helyét jelöli
baroxyton – erőshangú, mély rézfúvós hangszer, az orosz és osztrák katonazenekarok használták a XIX. sz. végétől
barre, barra – ütemvonal
barréfogás – harántfogás a gitáron; az ujj, mint mesterséges capotasto szerepel
bas-dessus – mély szoprán, mezzoszoprán
basis – alap
baskischetrommel – csörgődob
bass-clef – basszuskulcs
bass-drum – nagydob
bassadanza – XVI – XVII. sz-i lassú, lépkedő udvari tánc Burgundiában. A spanyol pavane elődje
bassanello – a fagott elődje
basse chiffrée – számozott basszus
basse de cromorne – a fagott régebbi elnevezése
~ de viole – a viola da gamba régebbi neve
~ double – nagybőgő
basset, bassetto – a gordonka neve a XVIII. században
basso, bassa – mély
basso basso – nagyon mély
~ cifrato – számozott basszus
~ continuo – megszakítás nélkül hangzó állandó basszus
~ ostinato – makacs basszus, a basszusban állandóan ismétlődő motivikus anyag v. figuráció
~ profondo – mély- basszus
~ ripieno – csak együttesben, kórusban szereplő basszus énekszólam
~ seguente – többszólamú tétel legmélyebb szólamával együtt haladó kísérő basszus
basson, bassoon – fagott
basszuskulcs – F- kulcs,  negyedik vonalon áll és a kis F helyét jelöli
bataille, battaglia – zenében csataképet festő muzsika
baton – 1. szünet; 2. karmesteri pálca
battement, battimento – alsó váltóhanggal kezdődő (fordított) trilla
battere il tempo – ütemezni, taktust ütni
batteria – a zenekar ütőhangszereinek csoportja
battery – többnyire 4 hangból álló akkord felbontott, arpeggio-szerű megszólaltatása
battre la mesure – ütemezni
battuta – ütem, ütemezés, ütés
bayrischer – bajor népi tánc, a ländler egyik fajtája
bearing – terc-csúszás
beat – rövid, hangsúlyos előke
bebung – hangremegtetés, a clavichord különleges billentésmódja
bel canto – “szép ének”; olasz énekstílus, mely nagy hangsúlyt helyez az énektechnikára
belebter – lelekesebben, vidámabban, élénkebben, mozgalmasabban
bell – zenekari harang
bellezza – a hang szépsége
bellicosamente – harciasan
bellicoso – harciasan
ben, bene – jól
~ marcato – jól kiemelve
~ tenuto – jól kitartva
bene accentato – jól hangsúlyozva
~ placito – tetszés szerint
benedictus – a misekompozíció 5. tételének elnevezése
bergamasca – tréfás, élénk, páros ütemű régi olasz tánc
berlingozza – olasz paraszttánc
bernoise – élénk svájci tánc, keringő és körtánc váltakozásával
bewegter – izgatottabban, mozgalmasabban
bezifferung – a basso continuo számjelei; zenekari szólamok próbaszámai, cifferei
bianca – a félkotta francia neve
bind – kötés
bindebogen – ív
bindung – kötés, kötőív
bipodikus motívum – két ütemű zenei gondolat
bis – újra, kétszer, ismételni
bisbigliando – hárfajátékban a zongoraszerű tremolót két kézzel, felváltva pengetni
bizzarramente, bizzarro – különösen, bizarr módon
bizzarria – capriccio-szerű zenedarab
blanche – félhangjegy
blared – harsogtatva (rézfúvóknál használatos)
blatt – lap, kottalap
blattolni – első látásra játszani, énekelni
blech – a rézfúvós hangszerek rövid neve
block chinoise – jazz-zenekarban használt idiofon, száraz, kattogó hangú ütőhangszer
blues – melankólikus hangulatú, mérsékelt gyorsaságú 4/4-es társasági tánc
bocca – száj, fúvólyuk
~ chiusa – zárt ajakkal
bocchino – fúvóka
bockstriller – kecsketrilla
bogen – vonó; ív
bogenform – ív-forma
bois – “fa”, a zenekar fafúvós hangszereinek rövid gyűjtőneve
boîte à musique – zenélődoboz
bokázó – hallgató-nótákban a lassú után következő második, gyorsabb rész; a verbunkos irodalom tipikus zárlatformája
bolero – lassú, ¾-es spanyol népi tánc
bombo – többszörös hangismétlés
bon temps de la mesure – “az ütem jó része”: hangsúlyos ütemrész
bordó, bordone, bourdon – a duda állandó kvintet hangoztató basszus sípjainak neve (orgonapont)
boston – a keringő amerikai változata
botoló – a magyar népi botostáncok legtökéletesebb páros ütemű férfi egyestánca, a bot a kardot helyettesíti
bouché – fojtva, többnyire kürtjátéknál fordul elő
bourrée, borea – élénk mozgású, 4/4-es régi francia tánc
boutade – gyors, vidám táncrögtönzés, fantáziaszerű darab
bow – vonó
~ form – ív-forma
bővített hármas – két nagytercből álló bővített kvintes hármashangzat
~ kvintszextakkord – “német szext”, valamely moll IV. fokú négyeshangzatának első fordítása, felfelé módosított alaphanggal. Feloldása az I.fokú kvart-szextakkord
~ szextakkord – valamely moll IV. fokú hármashangzatának első fordítása, felfelé módosított alaphanggal
~ terckvartakkord – “francia szext”, valamely moll II. fokú négyeshangzatának második fordítása, felfelé módosított terchanggal. Feloldása az V.fokra történik
brácsakulcs – alt kulcs
branle, bransle, brando – mérsékelt gyorsaságú francia társastánc
bravura – ügyesség, bravúr
break – jazz-zenében a melódiasorokat összekötő improvizáció, mely ritmusában különbözik az előtte és utána álló dallamtól
breath – lélegzet
brechung – törés, régebben az alulról induló arpeggiora használták
brettgeige – deszkahegedű, néma hegedű, rezonátortest nélkül; ujjgyakorlatokra használták
breve – rövid, röviden
brevis – a menzurális hangjegyírásban szereplő kottaérték, az egészkotta két- vagy háromszorosának felel meg
bridge – hegedűláb
brillante – csillogóan, fényesen
brindisi – pohárköszöntő, bordal (opera)
brio – élénk, lendület
brioso – frissen, élenken, tüzesen
brîu – nagyon élénk, páros ütemű román népi tánc
broken chord – tört akkord, apreggio
brummeisen – doromb
brunette – régi francia szerelmi dalok
bruscamente – nyersen, élesen hangsúlyozva
brush – kefe, seprű, fémszálakból készült ütő
brutale, brutalmente – durván, kegyetlenül, nyersen, embertelenül
buffo – vidám, komikus
buller – vonóshangszerek szerkezeti hibájából adódó jelenség, a III. húron, a IV. fekvés valamely pontján jelentkező, lökésszerűen hullámzó, zörejjel vegyes hang
bund – érintő (a fogólapos húros hangszereken)
buonaccordo – a spinét egyik régi neve
buon gusto – jó ízléssel
buono – jó; hangsúlyos ütemrész
burla – tréfa
burlesca, burlesco, burlesque – burleszk, groteszk vagy tréfás színezetű zenemű (olyan bohózatfajtát jelöl, amely képtelen helyzetekre, torzításokra, kiélezett helyzetkomikumokra épít, lásd: Chaplin)
burletta – énekbetétekkel tarkított bohózat
busanne, buzanne, busine – a középkor egyenes trombitája
bühne – színpad, színpadi jelenet
BWV – “Bach-Werke Verzeichnis”, J. S. Bach műveinek tematikus jegyzéke (Wolfgang Schmieder)

vissza a lap tetejére

C

cabaletta, cavaletta – egyszerű, rövid, kis ária
cabiscola – középkori templomi előénekes
caccia – vadászat; szabad imitáció, kánon
cachucha – mérsékelt gyorsaságú andalúziai, ¾-es vagy ⅜-os tánc
cadenze – kadencia
~ feinte – az álzárlat régebbi neve
~ imparfaite – tökéletes egész-zárlat
~ plagale – plagális zárlat
cadenza – kadencia
~ di bravura – nagy technikát igénylő, csillogó kadencia vagy közjáték
~d’inganno – álzárlat
caesura – metszet, megszakítás; egy motívum vagy frázis vége
caisse – dob
~ claire – kisdob
~ roulante – pergődob
cake walk – ¾-es angol tánc. Jellemzője a sok szinkópa, a súlyos ütemrészekre eső rövid szünet, valamint a polkaszerű középrész
calamella – antik római nádfuvola
calamus – az oboa őse
calando – lassulva és halkulva, elhalóan
calderon – korona
calmandosi – nyugtatva
calmato, calmo – nyugodtan, békésen
cambiare la posizione – fekvést váltani
cambiata – váltóhang
campana – harang
campanaccio – kolomp
campanelli – harangjáték, glockenspiel
campanetta – harangjáték
canarie, canario – gigue-szerű francia tánc, ⅜-ban
cancan – kontratánc-szerű francia tánc
cancrizando – valamely művet a záróakkordtól kezdődően visszafelé, hátulról előre olvasni
canere – hangszeren játszani; énekelni
canna – síp
canon à l’écrevisse – rákkánon
~ apertus – egyszerű, nyílt kánon, partitúraszerűen kiírt szólamokkal
~ cancrizans – rákkánon
~ enigmaticus – rejtvénykánon, melyben a belépéseket nem jelzik, ki kell találni
~ fermé – zárt kánon
~ infunitus – végtelen kánon, körkánon
cantabile, cantando – énekelve
cantambanco – utcai énekes
cantamento – éneklés, ének
cantare – énekelni
cantata – kantáta
~ amorosa – szerelmes szövegű, világi kantáta
~ da camera – világi kantáta, kamarakantáta
~ da chiesa – templomi, egyházi kantáta
~ morale – világi kantáta, meoynek szövege erkölcsi tanulságot tartalmaz
cantatella, cantatina – kis kantáta
cantatorium – kat. templomi énekeskönyv
cantellerando – dúdolva, halkan énekelve
canterino – énekes
canticum graduum – lépcsőének a kat. liturgiában
canti carnivali – karnevál-dalok
canticum – biblikus szövegű dicsérő ének
cantilena – dallam
cantillatio – énekszerű előadás
canto – ének, dal, dallam
cantor – kántor
cantus, canto – ének, dal, dallam
cantus figuratus – díszített, figurált ének
~ firmus – fődallam, melyet a a többi szólam alárendelt szerepben vesz körül
~ monodicus – egyszólamú ének
~ per medium – az alla breve XVI. századi megfelelője
canzonaccia – utcai nóta, kuplé
canzoncina – dalocska
canzone – ének, dal
canzoniere – dalgyűjtemény
capo – fej, kezdet, valamely mű eleje
capo d’opera – mestermű, egy zeneszerző legfőbb műve
capotasto – gitárszerű hangszerek transzponáló-szerkezete (capo d’astro, capodaster)
cappella – zenekari vagy énekkari együttes
capriccietto – kis capriccio
capriccio, caprice – szeszély; kötetlen formában írt zenemű
capriccioso – szeszélyesen
carezzando, carezzevole – behízelgően, kedveskedve
caricato – túlzottan, erőltetetten, mesterkélten
carillon – harangjáték
carmagnole – gyújtóhatású republikánus táncdal (francia polgári forradalom)
carmen – költemény, ének
~ lugubre – gyászének
carol – tradicionális angol karácsonyi ének
carole – ófrancia körtánc
cartello – a zenei vázlat régebbi olasz elnevezése
cartellone – operaidény műsortervezetének régi olasz elnevezése
cascata – gyors passzázs , mely két, egymástól távoli dallamhang között fokonként halad
cassa – dob
cassation – divertimentóhoz vagy szerenádhoz hasonló instrumentális forma a XVIII. században
catch – többnyire vidám szövegű kánonok
catena – lánc
~ di trilli – lánctrilla vagy trillalánc: felfelé vagy lefelé haladó hangokon alkalmazott sorozatos trilla, utóka nélkül.
catgut – bélhúr
cattivo – súlytalan ütemrész
cauda – “farok”, a kóda régi neve
cavatina, cavata – kis terjedelmű áriácska
celere – gyorsan, hamar
celerità – gyorsaság, sebesség
cello – gordonka
centon, centone – különféle zeneművekből összeállított egyveleg
cezura – metszet
céleste – égies
chaconne, ciacona – variációsorozat egy ¾-es vagy 3/2-es osztinátó basszustémára, amiben rendszerint maga a basszus nem variálódik
chalumeau – a klarinét és az oboa őse
chamber chorus – kamarakórus
~ cantata – kamarakantáta
~ music – kamarazene
~ orchestra – kamarazenekar
~ symphony – kamaraszimfónia
change – váltás, hangszert váltani
~ of meter – ütemnemváltozás
~ of position – fekvésváltás
changer de jeu – orgonaregisztert változtatni
chanson – dal: a legegyszerűbb szerkezetű, monodikus, könnyed szövegű, harmonikus jellegű dalocska, hangszeres kísérettel
~ populaire – népdal
chansonette – dalocska, kis sanzon
chant- ének
~ de l’église – templomi, egyházi ének
~ de triomphe – győzelmi dal
~ pastorale – pásztordal
~ sur le livre – a XIV. sz. improvizált polifon éneklésmódja (discantus supra librum)
chanter – énekelni
~ à livre ouvert – első látásra, lapról énekelni
charivari – gúnydal
charleston – a fox-trot egyik változata
chef d’attaque – karvezető
~ d’orchestre – karmester, zenekari karmester
chevalet – hegedűláb
chiara, chiaro – tiszta, világos
chiarentana – olasz népi körtánc
chiave – kulcs
chime – zenekari harang
chiuso – zárva, fojtva (kürtjátékban használt utasítás)
choeur – énekkar, kórus
choked – fojtva, a réztányért megütés után azonnal elfojtani
chor – énekkar, kórus
choragus – karvezető
choral – protestáns egyházi népének
choraliter – korálének-szerűen
chordofon hangszerek – húros hangszerek : citerafélék (pl. cembalo, virginal spinét, cimbalom, zongora), lantok (pl. gitár, hegedű), lírák (pl. kithara, crwth), hárfák
chorea – körtánc
ciklikus művek – nagyobb művek, melyek összetartozó tételei kerek egészet alkotnak, összetartozásukban (hangnemi vagy tematikus) egység, változatosság és fokozás valósul meg. Ilyenek: variáció, szvit, divertimento, szonáta, versenymű, oratórium, mise, szimfónia stb.
cilindro – hengeres ventil
cintillante – pajkosan
circolo – a főhangot körülíró alsó és felső előke
clara voce – világos, tiszta hangon; érthetően
clausula – zárlat, záradék, zárótétel
~ affinalis – zárlat az alaphangnem valamely rokon hangnemében
~ dissecta – félzárlat
~ dominans – zárlat a dominánson
~ falsa – álzárlat
~ finalis – zárlat a főhangnemben
~ peregrina – távoli hangnembe moduláló zárlat
~ pura – tiszta, moduláció nélküli zárlat
calviatura, clavier – billentyűzet
clef – kulcs; fúvóshangszerek billentyűzete
~ d’accordeur – hangolókulcs
cliquette – csattogtató
close canon – zárt kánon
~ position – szűkfekvés
clutsamclaviatur – ív alakú billentyűzet a zongorán, két végén a billentyűk rövidülnek
coalottino – kis versenymű, concertino
coda – befejező rész, függelék
codetta – rövid, kis kóda; a fúga expozíciójában a főtéma függeléke, rövid közjáték, amely rendszerint a dux-szólamok (3. és 5. szólam) belépése előtt a comes függelékeként jelenik meg. Szerepe a domináns hangnemből az alaphangnembe vezető moduláció
cogli instrumenti – hangszerek kíséretével, hangszerekkel
col, colla, colle – -val, – vel
col legno – a vonó fájával, ütőknél faverővel, kemény verővel
coll’arco – vonóval, vonó szőrével
colla destra – jobbkézzel
~ parte – a főszólammal; kíséretre vonatkozó utasítás: alkalmazkodni a szólistához
~ punta dell’ arco – a vonó hegyével
~ sinistra – balkézzel
collera – harag
collet de violon – a hegedű nyaka
colophonium – gyanta
colpo – ütés
~ d’arco – vonóvezetés
come – úgy, mint
~ prima – úgy, mint először
~ sopra – úgy, mint fentebb
~ sta – amint írva van, minden (improvizált) díszítés nélkül
comes – a fúga expizíciójában a másodiknak és negyediknek belépő szólam, amely a fúga alaphangnemében megszólaló témát, a duxot a domináns hangnemben imitálja
common chord – hármashangzat
~ time – négynegyedes ütem
commosso – izgatottan, mozgalmasan
comodamente – kényelmes tempóban
commodo, comodo – kényelmesen
companion – társ
comicamente – nevetségesen, komikusan
cominciare – megkezdeni, belefogni
comparaison, comparazione – fokozás
comparse – statiszta, néma szereplő
compass – hangterjedelem, ambitus
compiacevole – tetszetősen, kellemesen
complexio – kiegészítés, valamely zenemű bizonyos ismételt része a fine jelzésig
con – -val, -vel,-n
~ abbandono – odaadással
~ affetto – érzéssel, szenvedéllyel
~ affezzione – szomorúan
~ agilità – könnyedén
~ agitazione – nyugtalansággal
~ alcuna licenza – bizonyos szabadsággal
~ allegrezza – vidáman
~ alterezza – büszkén
~ amarezza – bánatosan, szomorúan
~ amore – szeretettel, szerelemmel
~ anima – lélekkel
~ aspra accentuazione – éles, érdes hangsúlyozással
~ brio – tűzzel, hévvel
~ calore – melegséggel
~ caricatura – torzítással
~ celerità – gyorsan, sebesen
~ collera – haragosan
~ delicatezza – finoman
~ desiderio – vággyal
~ devozione – áhítattal
~ descrezione – tapintatosan, a főszólamra tekintettel
~ disperazione – kétségbeesetten
~ dolce maniera – kellemes modorban
~ dolcezza – édesen, kellemesen
~ dolore – fájdalommal, fájdalmasan
~ duolo – fájdalommal
~ ebollizione – forrongással, forrongva
~ elevazione – emelkedetten
~ espansione – feszülten
~ espressione – kifejezéssel, kifejezésteljesen
~ fermezza – szilárdan
~ festività – ünnepélyesen
~ fierezza – vadul
~ forza – erővel, erősen
~ fretta – sietve
~ fuoco – tűzzel, tüzesen
~ garbo – bájjal
~ gioia – derűsen, vidáman
~ grandezza – méltósággal
~ gravità – súlyosan
~ grazia – bájosan
~ gusto – ízléssel
~ impeto – vadul
~ inquietudine – nyugtalanul
~ ira – haraggal
~ irruenza – hevességgel, erőszakkal, féktelenséggel
~ leggierezza – könnyedén, könnyedséggel
~ lenezza – kényelmesen, kényelemmel
~ mano destra – jobbkézzel
~ mano sinistra – balkézzel
~ morbidezza – elomlóan
~ molta delicatezza – sok finomsággal, ízléssel
~ molta espressione – kifejezésteljesen
~ molto – mozgalmasan
~ osservanza – figyelemmel, figyelmesen
~ passione – szenvedélyesen
~ precisione – pontosan
~ rabbia – mérgesen
~ rigore – szigorúan
~ sentimento – érzéssel
~ severità – komolyan
~ solennità – ünnepélyesen
~ sordino – tompítóval, hangfogóval
~ slancio – lendülettel, nekiiramodással
~ spirito – lélekkel, szellemesen
~ stilo popolare – népies hangvétellel
~ tenerezza – kedvesen, gyengéden
~ tinto – színesen
~ tristezza – szomorúan
~ tutta la forza – teljes erővel
~ un dito – egy ujjal
~ variazione – változattal, variációval
~ velocità – gyorsan, sebesen
~ vigore – élénken, erőteljesen
~ voce rauca – fátyolozott hangon
~ vivezza – élénken
~ zelo – izgatottan
concento – összhangzás, harmónia
concentus – a gregorián korálisban a kar éneke
concert spirituel – egyházzenei hangverseny
concertando – versenyműszerűen
concertante, concertato – versenyezve
concertina – a harmonika egyik fajtája
concertino – kis versenymű; a régi concerto-formában a szóló
concerto, concert, konzert – hangverseny; versenymű
~ da chiesa – egyházzenei hangverseny
~ grosso – zenekarra írt nagyobb szabású, többtételes mű, melyben egy szolisztikus irányzatú kisebb együttes (concertino), egy zenekar-jellegű nagyobb együttessel (ripieno, később tutti) áll szemben
concitato – izgatottan, ingerülten
conclusione – záradék, zárótétel, befejező rész
conducimento – lépésszerűen haladó hangok sora
conduct – vezényelni
conductor – karmester
conductus – többszólamú énekes műforma, melyben a szólamok ugyanazt a szöveget, ugyanabban a ritmusban éneklik
confinalis – társ-záróhang; az I. fok helyett az V. fokon megálló dallam záróhangjának neve
confluentia – egybefolyás
consecutive fifths – kvintpárhuzam
conseguente – a kánon és a fúga utánzó szólama
console – játékasztal
consonanza – együtthangzás, jólhangzás, konszonancia
consort – az instrumentális kamarazene és kamaraművek elnevezése, két fő típusa a whole consort (azonos hangszerekből), és a broken consort (különféle hangszerekkel)
contane, contano – szünetelni, hallgatni, pauzálni
contenuto – tartalom, tartalomjegyzék
continuato – folytatva
continued shake – folytatólagos, hosszú trilla
contradanza, contredanse – eredetileg angol tánc, a párok egymással szemben álltak
contrepartie – ellenszólam
contrepoint – ellenpont
conversio – megfordítás
coperto – beborítva
copista – hangjegymásoló
corda – húr
~ caracteristica – vezetőhang
~ d’acciaio – gémhúr, húr
~ del tamburo – dob-húr
~ di vuota – üres húr
~ doppia – kettős húr
corde – húr
~ à jour – üres húr
~ à vide – üres húr, üres húron
~ d’acier – fémhúr
~ de boyau – bélhúr
~ du timbre – dob-húr
~ fausse – rossz, használhatatlan húr
cordes – vonósok
~ sympathiques – rezonátorhúrok
cordiera – a hegedű húrtartója
cordometer – a húrok keresztmetszetét mérő műszer
corista – karénekes
~ a fiato – hangolósíp
~ a sbarra – hangvilla
corner, cornare.- kürtön játszani
corno – kürt
coro – kórus, kar, énekkar
~ di camera – kamarakórus
~ di ragazzi – fiú- kórus
~ pieno – teljes kar
corona – nyugvójel, korona, megállás
corps du milieu – fafúvós hangszerek
corpus – a hangszer teste
corta – rövid, röviden
cosaque – lassú, ¾-es kozák népi tánc
cotillon – eredetileg egyszerű, francia népi párostánc, később társasági tánc (jelentése: alsószoknya)
cottage – a pianino régebbi neve
coulant – folyékonyan
coulé, coulez – a terc-csúszás régi neve
counterpoint – ellenpont
couper – rövidíteni, staccato játékmód
courante – régi ¾-es francia tánc
couronne – nyugvójel, korona
covered fifths – fedett kvintek
credo – a megkomponált mise harmadik állandó tétele, amely csak a gyászmisében nem szerepel
crescendo – fokozatosan erősödve, növekvő hangerővel
crine – a vonó szőrzete
cuivré – recsegtetve, harsogtatva, rezesen (kürtök, trombiták)
cuivrette – egyes fafúvós hangszerek (pl. fagott) S-alakú fémcsöve, amelybe a fúvókát illesztik
cupo – fojtva, fojtottan
custos – “őr”; az ütemnem és néha a kulcs megváltoztatására figyelmeztető jelzés
csapásolás – néptáncban a táncos lehajolva csizmája szárát ritmusra veregeti
csárdás – páros ütemű magyar népi páros tánc, két része van: a hosszabb lassút rövidebb friss követi (régebbi elnevezései: libbentős, mártogatós, csosszantós, ugrós)
csonka ütem – minden olyan nem teljes ütem, amely az egységnél (pl. ¾-ben a negyed) több
csőr – az egyenes fuvolafélék és a klarinét fejrésze, melyen át a befúvás történik
– csűrdöngölő – páros ütemű magyar népi egyestánc, a verbunkos egyik figurált változata

vissza a lap tetejére

D

da – -tól, -től, -ból, -ből
~ capo – a kezdettől, elölről (rövidítése: D.C.)
~ capo al fine – (D. c. al fine) a zeneművet elölről ismételni a végét jelentő Fine szóig

~ capo sin’ al segno pou segue la coda – “a kezdettől a jelig, majd követően a kóda”

~ leggio a leggio – pultonként

~ lontano – távolról

dal – (o.) -tól, -től, -ból, -ből
~ segno – a jeltől (ismétlésre utaló jelzés), rövidítése: D.S.

dalárda – férfiénekkar

dalciklus – tartalomban és jellegben összetartozó műdalok sorozata, melyek formája különböző is lehet

daljáték – 1. Népies melodikájú, víg témájú operaszerű énekes játék; 2. Francia népi játék a trubadúrok korában (XI -XII. század); 3. Népies stílusú, népszínmű jellegű színpadi mű

dalla – (o.) -tól, -től, -ból, -ből

dallam – a hangok önmagában egységesen lezárt sora, amely zenei mondatokra, frázisokra és motívumokra tagolódik

dallamos moll – melodikus moll – a romantikában a harmonikus moll variánsaként sűrűn szereplő hangsor, annak bővített szekundlépését a VI. fok felemelésével kikerüli. Jellegzetessége a felemelt VI. és VII. fok. Lefelé menetben ritka, helyette inkább a természetes moll (eol) hangsor szerepel.

dalmű – zenekísérettel ellátott énekes színjáték, opera

damenisatio – szolmizáció Da, Me, Ni, Po, Tu, La, Be szótagokra

damper, dämpfer – hangfogó

dance, danse, danza – tánc

dans le coulisses – színfalak mögött (pl.: színpadi zene)

~ un style populaire – népies hangvétellel

deaconing – az angol-amerikai zsoltáréneklés XIX. századi szokásos módja

debile, debole – gyengén, erőtlenül

debilitando – erőtlenedve, gyengülve

debolissimo – nagyon erőtlenül

debut – első fellépés

deceptive cadence – álzárlat

decisamente – nagyon határozottan

deciso – határozottan, biztosan

decissimo – a leghatározottabban, legbiztosabban

declamando – szavalatszerűen, szavalva  deklamálva

decrescendo – fokozatosan halkulva, csökkenő hangerővel (röviden: decresc., helyesen elválasztva: de-cre-scen-do)

deficiendo – hangerőt és tempót egyaránt csökkentve

degree, degré – hangfok

deklamáció – szavalás. Zenében: a helyes szövegejtés

deklamálva – szavalva, nagy súlyt helyezve a szöveg érthetőségére

del – -nak, -nek, -ból, -ből

deliberamento, deliberato – elszántan, szabadon

delicatamento – finoman, ízléssel

delicatezza – finomság, ízlés

delicato – finoman, gyengéden, tapintatosan, ízléssel

delirante – őrjöngve

delirio – őrület

dell’, della, dello – -nak, -nek, -ból, -ből

delle onde – hullámok

demande – “kérdés”, a fúga főtémája

demi – valaminek a fele

~ baton – félütem szünet

~ jeu – félerővel

~ mesure – félütem

~ pause – fél értékű (két negyed) szünetjel

~ position – félfekvés

~ pupitre – a pultok fele

~ quart de soupir – harmincketted szünetjel

~ soupir – nyolcad szünetjel

~ ton – félhang

demutsvoll – alázatosan

depressio – ütemezésnél a hangsúlyos leütés

de pupitre en pupitre – pultonként

descant – diszkant, szoprán

descort – lai, XIII. századi francia trubadúrdalok

desiderio – vágy, vággyal

desk – kottatartó, pult

~ by desk – pultonként

dessin – vázlat, zenemű vázlata

dessus – szoprán, diszkant

~ de flûte – diszkant-fuvola

~ de viole – szoprán-hegedű, a mai hegedű régi neve

destra, destra mano – jobbkéz

determinato – határozottan, biztosan

detto – ugyanaz, ugyanolyan

deutlich – világosan, érthetően

deux – kettő

~ quarte – kétnegyedes ütem

deuxième position – második fekvés

development – feldolgozás

devise – a devisen-arie bevezetője

devisen-arie – da capo ária, bevezetőjében a forma főtémájának hosszabb-rövidebb kezdete kétszer is (először instrumentálisan, majd vokálisan is) megszólal, csak ezután következik a tulajdonképpeni ária (Scarlatti, Bach)

devoto – áhítatosan, komolyan

devozione – áhítat

dextra – jobb, jobbkéz

déchant – discantus

délicat – finoman, finom ízléssel

délicatesse – finomság, ízlés

démancher – vonósoknál: fekvést váltani

détaché – 1. Szaggatva, vonós hangszerek nem kötött, szélesen elhatárolt játékmódja; 2. Ornamens  a XVII-XVIII. században (trilla vagy mordent előtt fordult elő: a jelzett főhang és a rákövetkező főhang díszítése közötti kis szünet)

~ avant un pincé – détaché, melyet mordent követ

~ avant un tremblement – détaché, melyet trilla követ

détoner – disztonálni, hamisan énekelni

di – -tól, -től -n

~ molto – nagyon, nagyon sok

~ nuovo – újból, ismét, még egyszer

diabolus in musica – “ördög a zenében”, a tritonus gúnyneve

dialog, dialogo, dialogue – dialógus

dialógus – párbeszéd, váltakozó ének, kétszólamú zenemű: a két szólam egymást váltva felelget

~ oratórium – a XVII. századi német, rövid oratóriumtípus, istentiszteleteken adták elő

diapason – 1. Hangolás, kamarahang; 2. Franciáknál: hangvilla; 3. Eredetileg: oktáv

~ à bouche – hangolósíp

~ normal – hangolásunk alaphangja, kamarahang. Nemzetközileg megállapított rezgésszáma 440mHz: az egyvonalas A hang magassága.

diapentisare – kvintekben haladni

diaphonia – széthangzás; szerkesztésmód: két szólam az unisonóból eltávolodik egymástól kvart távolságig, azután ismét visszatér eredeti helyzetébe, ismét unisonová válik.

~ basilica – orgonapont

diapsalma – két énekelt versszak közti szünet

diaschisma – “lemetszett rész”: füllel nem érzékelhető , csak kiszámítható apró hangköz (pl.: Hisz-C)

diastema – hangköz

diastolika – frazírozás, a zenei gondolatok helyes tagolása

diatónia – hétfokú hangrendszer, amelynek tagjai egymástól tiszta kvint távolságban is ábrázolhatók. (E kvinteket szekundokba rendezve kapjuk meg a diatonikus hangsorokat, Do-ról indulva dúrt, Re-ről a dórt, Mi-ről a fríget stb.)

diatonikus félhang/félhanglépés – olyan lépés, amelynek kiinduló és befejező hangja a két szomszédos törzshangból származik (pl.: f-gesz  vagy esz-fesz)

diaulia – énekek közé iktatott aulos közjátékok az antik görögöknél

dièse – 1. Felfelé módosító jel (#); 2. Zongora fekete billentyűi

diesis – a felfelé módosító jel (#) neve

diferencias – “különbségek”, ismert dallamokra írt művészi variációk a XVI. századi spanyol instrumentális zenében

difficile – nehéz

difónia – kétszólamúság

diluendo – elhalóan, elenyészve

diminished – szűkített

diminució – témaszűkítés: valamely téma vagy zenei részlet ritmus-értékeinek kicsinyítése, az eredeti ritmikai viszonyok megtartásával (kontrapunktikus zenében leggyakoribb)

diminuendo – halkulva, halkítva, fogyó erővel (rövidítése: dim.)

dinamika – a hang erőssége, a hang erősségének változásaival foglalkozó tan

dipódia – a zene két ütemkénti lüktetése

dirge – halotti szertartásra szánt angol instrumentális vagy vokális kompozíció

dirigálni – vezényelni

discantus – 1. Középkori polifon vokális műfaj, már önálló szólamokkal; 2. A tenor (cantus firmus) feletti legmagasabb szólam neve a középkori többszólamú zenében

discordato – elhangolva

disjectio – “szétdobás”, a főhang után a felső tercre ugró rövid díszítőhang (Georg Muffat 1695.)

disjunctio – “szétválasztás”, a mai staccatonak megfelelő díszítés, jele a hangfej felett egy pont, vagy apró függőleges vonalka (Georg Muffat 1695.)

diskantmesse – XV. századi misekompozíció, amelynek más műből kölcsönzött cantus firmusát nem a szokás szerinti tenorba, hanem a legfelső szólamba (discant) helyezték

distanza – távolság

distinto – világosan, érthetően

disszonáns – rosszul hangzó, széthangzó

disztonál – hamisan énekel

dita incrociate – villásfogás

dito – ujj

divertimento, divertissement – “szórakozás”, 1. Többtételes zenemű, rendszerint kis-zenekarra (kamarazenekarra); 2. Operákban: táncbetét; 3. Fúgában: rövid, szabad közjáték

divided, divisé – osztva, osztott szólamokkal

divisi, divise – “felosztva”, megosztva. Zenekari vonósszólamokban az azonos szólamot játszó hangszercsoport röbb részre oszlik, külön, egymástól esetleg különböző szólamot játszanak. Az így jelölt akkord pl. nem kettős-,  hármas-, négyesfogással játszandó, hanem a csoport hangszerei egymás közt megosztva játsszák. Énekkari szólamokban is használatos. (röviden: div. in 2; div. in 3 stb.)

division – szabad díszítés a XVII-XVIII. század instrumentális zenéjében: valamely dallam hangjának gyors figurákkal, passzázsokkal való tarkítása.

~viol – a viola da gamba egyik fajtája: valamivel kisebb, mint a zenekarban használt viola da gamba  szólójátékra is alkalmasabb. Hangolásuk egyezik.

divoto – komolyan, áhítatosan

dixieland – a jazz kezdeti korszakára, a XX. század eleji kisegyüttesekre jellemző előadásmód, legfőbb sajátossága a hangszeresek egyidejű rögtönzése. Az Egyesült Államok délvidékéről származik

dodekafónia – tizenkétfokú hangrendszer

doigt couchée – kis barré a gambán, harántfogás 2-3 húron

doigter – ujjrend, ujjrakás

dolce – lágyan, édesen, gyengéden

~maniera – gyengéd modorban, gyengédséggel

~melo – cimbalom ritkán használt neve

dolcemento – lágyan, gyengéden

dolcezza – báj, kellem

dolcissimo – nagyon lágyan, lehető legfinomabban

dolendo – panaszosan

dolente –  búsan, panaszosan, fájdalmasan

dolore – fájdalom, szomorúság

doloroso – fájdalmasan, búsan

domchoir – székesegyházi énekkar

domináns – a funkciós zene három funkciójának egyike. Szerepe (funkciója), hogy tonális akkordot vonz. A klasszikus dúr- moll dualitásban elsősorban az V.fok, másodsorban a VII.fok, ritkábban a III.fok tölt be domináns funkciót. (Jele: D)

~ hármashangzat – neve alatt elsősorban V.fokú (dúr!) hármashangzatot értjük. Tágabb értelemben a VII.fokú és a III.fokú hármashangzat is domináns hármashangzat.

~szeptimakkord – dúrhármashangzat + kisszeptim összetételű négyeshangzat, amely a diatónián belül a dúr és a harmonikus moll hangsor V.fokára építhető

dominante – domináns

dominant pedal – domináns orgonapont a legmélyebb szólamban

doppelchor – kettős kar

doppelfuge – kettősfúga

doppelgriff – kettősfogás vonós hangszereken

doppelkonzert – kettős versenymű, többnyire két azonos hangszerre írt concertáló szólam, zenekari kísérettel

doppelrohrblatt, doppelzunge – kettős nyelv

doppelschlag – kettős ékesítés

doppelvorschlag – kettős előke

doppio – kétszeres, kettős, dupla

~ movimento – kettős mozgás: még egyszer olyan gyorsan, mint előbb

~ pedale – kettős pedálszólam, kétszólamú pedálmenet az orgonán

dór hangsor – az ún. modális hangsorok egyike, vezetőhang nélküli molljellegű hangsor. Jellemzője a sor VI.fokán levő nagyszext: a dór-szext. (A zongora fehér billentyűin eljátszható, a D kezdőhangtól elindulva)

dot – pont

dotted note – pontozott hangjegy

double – régi francia szvitekben egyes tételek cifrázott ismétlése, több double egymásutánja variáció-jelleget ad a műnek.

~ anche – kettős nyelv

~ appoggiatura – kettős előke

~ backfall – XVII. századi angol ornamens: terc-csúszás a főhangra, felülről lefelé (Playford 1655)

~ cadence – kettős trilla (J. S. Bach)

~ corde, double-stop – kettősfogás vonóshangszereken

~ croche – tizenhatod hangjegy

~ fugue – kettősfúga

double-relish – a XVII. századi (akkoriban nagyon népszerű) angol lant és viola díszítés, mely két vagy három főhangra vonatkozott

doxológia – dicsérőének a római liturgiában

drame lyrique, dramma lirica – az opera elnevezése a modern terminológiában (akkor is, ha a mű nem lírai karakterű)

dramma per musica – az opera régebbi megjelölése: zenés dráma

drammaticamente, drammatico – drámai erővel, drámaian

drámai szoprán – magas női hang, kifejezőereje és kissé sötét színe miatt különösen súlyosabb drámai szerepekre alkalmas.

dreher – “forgó”: a ländlerhez hasonló, ¾-es osztrák népi tánc

drei – három

dreiklang – hármashangzat

drinking song – bordal, szüreti dal

dritta, droite – jobb, jobbkéz

drone bass – orgonapont

ductus – dallam, téma

dudabasszus – 2-3 hangból álló (alapot és kvintet hangoztató) fekvő basszus a dallam alatt

due – kettő

~ corde – “két húr”, a zongorajátékban a bal pedál használatára utaló jelzés

~ volte – kétszer

duett, duette, duetto – kettős, két szóló-énekhang vagy két szólóhangszer párbeszéde. Kettős ária.

duettino – kis, rövid lélegzetű kettős

dulcimer – cimbalom

dulcitone – a cseleszta egyik fajtája: acélrudacskák helyett hangvillák adják a hangot

dumka – lassú tempójú, ukrán népi históriás dal, amelyet kobzával kísértek

dump, dumpe – korai angol, vagy ír panaszos, szomorkás hangulatú daltípus

dunántúli terc – az a jelenség a magyar népzenében, amikor a záróhang terce és szeptimje hol kicsi, hol nagy, hol a kettő közötti semleges terc, illetve szeptim

duo – kettős

duoráma – dráma vagy zenés játék, két szereplővel

duola, duole, duolet, duplet – hármas tagoltságú ritmusban fellépő két egyenlő hangérték, melyet a hármas csoport időtartamának megfelelő idő alatt kell megszólaltatni

duplex hangszer – két hangszer egyesítéséből keletkezett hangszer (pl.: egy Esz és egy D trombita kombinációja, amelynek hangolása a megfelelő szerkezettel, játék közben is változtatható)

duplex longa – a régi menzurális hangjegyírás leghosszabb értékének (maxima) neve a XIII. században

duplum – középkori orgánumokban a tenor feletti szólam neve

duplikáció – kettőzés, másolat

duramente – keményen

durata – előadási idő, egy mű előadásának időtartama

durchführung – feldolgozás, kidolgozás

durchgangsnote – átfutó vagy átmenő hangok

durchgehender akkord – átmenő akkord

durdreiklang – dúr hármashangzat

durezza – keménység, határozottság

duty trumpet – jelzőtrombita (régen a lovaskatonaság természetes trombitája, B-hangolásban)

dux – a fúga expozíciójában elsőnek, harmadik, esetleg ötödiknek belépő szólam, amely a fúga főtémáját a mű alaphangnemében szólaltatja meg

dúr-akkord – olyan hármashangzat, amelyben az alaphanghoz viszonyítva nagyterc és tiszta kvint van

dúr hangsor – a diatonikus hangrendszer legfontosabb hangsora, jellegzetessége a kezdőhangtól számított nagyterc.  A XVI. században mindjobban előtérbe jut, uralma a klasszikus zenében (1700. és 1825. között) a harmonikus mollal együtt szinte kizárólagos. (A zongora fehér billentyűin eljátszható a C kezdőhangtól indulva)

dúr jellegű hangsorok – olyan hangsorok, amelyeknek dúr tercük van, azaz a III. foka a kezdőhangtól számítva nagyterc távolságra fekszik. A diatonikus hangrendszer hangsorai közül dúr jellegű az ión, a líd, és a mixolíd

düvő – ősi indiai eredetű szó, jelentése: kettő. A tradicionális roma zenében használatos játékmód: hangsúlytalan ütemrészeken alkalmazott tenutós hangsúly

 

vissza a lap tetejére

E

e – és

ebollizione – forrongás

ebrioso – megrészegülten

eccitato – izgatottan

ecclesiasticus – egyházi, templomi

echeggiante – visszhangozva
echo – visszhang

echo manual, echo mű – “távmű”, az orgona egyik sípcsoportja, csak nagyobb hangszerekbe építik, a többi síptól távolabb, rejtett helyről szólal meg

echo organ, echo work – echo mű

eclatant – csillogóan

ecloga, eclogue – pásztordal

eco – visszhang

ecourter – rövidítés

ed – és

editeur – kiadó

editio – kiadás

~ originalis – eredeti kiadás

~ princeps – első kiadás

editor, editore –  kiadó

edizione – kiadás

effekt – hatás

effet – hatás, régi francia ornamentikai tabellákban a kivitel értelmében használt szó

effetto – hatás

~ orchestrale – zenekari hatás

egész trilla – olyan trilla, amely több mint négy hangból áll, és utókája is van

egész zárlat – tökéletes egész zárlat

egészhangú skála – egy oktávon belül hat olyan hangból álló sor, amelynek mindegyike egymástól nagyszekund távolságra van, nem tartozik a diatonikus hangrendszerbe

eguale – egyenletes, egyforma, egyenlő

~ movimento – egyenlő mozgás

egualmente – egyenletesen, egyformán

eguaglianza – egyenlőség

egyenletes ellenpont – kontrapunktikus szerkesztésmód, amelyben a szólamok egyező ritmusúak

egyenlőtlen ellenpont – kontrapunktikus szerkesztésmód, amelyben legalább két szólamnak más és más ritmusa van

egyestánc – páros ütemű magyar népi férfitánc, legényes. (kanásztánc, pásztortánc, botostáncok stb.)

egyházi hangsorok – antik görög eredetűek. A középkori zeneteóriában az autentikus és plagális főcsoportra osztott hangsorokat I-től XII-ig római számmal jelölték. Autentikus hangsorok: I. dór, III. fríg, V. líd, VII. mixolíd, IX. ión, XI. aeol. Plagális hangsorok : II. hypodór, IV. hypofríg, VI. hypolíd, VIII. hypomixolíd, X. hypoión, XII. hypoaeol.

egyházi kantáta – vallásos szövegre írt kantáta

egyházi zárlat – olyan zárlat, amely a szubdominánsról lép a tonikára

egyházi zene – vallásos, többnyire liturgikus szövegre írt vokális, vagy vallásos célra írt hangszeres kompozíció (pl.: gregorián ének)

egynemű kar – olyan összeállítású kórus, amelyben vagy csak női, vagy csak férfihangok vannak. Egynemű kar a gyermekkar is, az énekesek nemére való tekintet nélkül.

egyszerű ellenpont – szólamai csak az eredeti viszonylatban használhatók és nem fordíthatók (a felső szólam nem cserélhető fel az alsóval).

egytémás rondó –  kisrondó (terjedelmére való tekintet nélkül); olyan rondóforma, amelyben a rondótémán kívül más rész nem tér vissza.

egyvonásos oktáv – egyvonalas oktáv

eilend – sietve, siettetve, hirtelen felgyorsulva

eine saite – egy húr

einklang – unisono

einleitung – bevezetés, előjáték, introdukció

einsatz – belépés, bevágás

einschnitt – egy motívum vagy frázis vége: cezura

einstimmig – egyszólamú

eintritt – szólambelépés

ekfonetikus hangjegyírás – középkori kezdetleges jel-írásmód a bizánci, örmény, szír és kopt liturgikus szövegekben. Eredetileg a hangmagasság emelkedését és süllyedését jelölték a deklamálandó szöveg felett ( NEM neuma-írás!). Ma is használatos a ta’amim zsidó rituálékban.

elargissant – szélesedve

elegantemente – választékosan, könnyedén, elegánsan

eleganza – elegancia, választékosság, tetszetősség (con eleganza – eleganciával, elegánsan)

elegiaco – panaszosan, elégikusan

elegy – elégia

elementi, elémens – “alkatrészek”; az ütem, a téma elemei

elevation – XVII. századi elnevezés a felfelé haladó terc-csúszásra (jele a főhang felett: +)

elevatio – emelkedetten

elevazione – 1. Emelés, a kéz felemelése; 2. A misében: Úrfelmutatás; 3. Emelkedettség

elégia – eredetileg antik görög siratóének lantkísérettel. A XIX. század óta szomorú, gyászos hangulatú darabok vagy tételek címe, a hangszeres zenében is. Romantikus mesterek szomorkás hangulatú karakterdarabjai (gyászdal)

eléments métriques – ütemrészek

elisione, elízió – “kihagyás”, amikor a várt feloldás kimarad és helyette rögtön a várt feloldás utáni következő hang vagy akkord jelenik meg

ellenmozgás – két szólam ellenkező irányú haladása

ellenpárhuzamok – antiparalelek: amikor két szólam oktáv vagy kvint távolságból ellenmozgásban haladva újra oktáv ill. kvint távolságba kerül.

ellenpont – contrapunctus, többszólamú szerkesztés, ahol az egyes szólamok önálló melodikus mondanivalóval rendelkeznek. Lehet többszörös ellenpont is. Fejlettebb formája az imitációs ellenpont, legfejlettebb formái: a kánon és a fúga

előadási jelek – szóban vagy jelzésben megadott utasítások, körvonalazzák a szerzőnek az előadásra vonatkozó utasításait

előjáték – operákat, operafelvonásokat, baletteket, oratóriumokat stb. bevezető zene, többnyire megszakítás (lezárás) nélkül torkollik a cselekménybe. Legtöbbször az utána következő rész (felvonás, jelenet) hangulatát vezeti be.

előjegyzés – a vonalrendszer elején elhelyezett #-k vagy b-k, amelyek az egész sorra érvényesek

előke – az egyik legrégibb és legfontosabb díszítés. Több fajtáját hosszú és rövid előkékre lehet osztályozni. Mai formája a XIX. században keletkezett: a kiskottával kiírt zászlós díszítőhang szárát áthúzták annak jelölésére, hogy játékideje (a főhang rovására) nagyon rövid, rendszerint 32-ed érték. A több hangból álló különféle előkéket is gyorsan, hangsúlyosan kell játszani, értéküket a főhang idejéből kell levenni. A hosszú előkéket a mai zeneszerzők minden megkülönböztetés nélkül, szerves hangokként használják.

előtag – félperiódus, a periódus első része

első hegedű – a zenekar két részre osztott hegedűszólamának (I. és II. hegedű) nagyobb csoportja, a vonósok diszkantja. A játékosok (6-18fő) a karmester baljánál ülnek, szólamvezetőjük a zenekar szóló-hegedűművésze, a koncertmester.

első pult – zenekari vonósszólamokban gyakori jelzés: a megjelölt szólamcsoportból csak az első kottaállvány előtt ülő 1-2 muzsikus játszik.

embaterion – spártai katonadal

embellishment – díszítés, díszítőhang

embouchure – ansatz, fúvóka

emiolia – hemiola, másfél, a háromnak kétfelé osztása, 3 fél kotta (hemiola major), vagy 3 negyed kotta (hemiola minor) éneklése vagy játszása 2 ütés alatt

emmeles – a subfinalis (egyházi hangnemek záróhangja alatti hang) középkori elnevezése

emozione – lelkesültség

emphasis – nyomaték, fontosság

emphatically – nyomatékkal

emphatisch – nyomatékkal

emporté – haragosan

empty – “üres”

enchaînez – kötni, követni (fr. kottákban gyakran az Attacca helyett áll)

encore – még, újra

en dehors – kidomborítva

~ mesure – ütemben, az időmértéket szigorúan betartva

~pressant – siettetve

energico, energicamente – erélyesen, határozottan

enfatico – nyomatékkal

enge lage – szűkfekvés

engführung – szűkmenet

enharmónia – hangrendszerünkben két olyan megközelítőleg azonos magasságú (az egyenletesen temperált hangrendszerben azonos magasságú) hang enharmonikus, amely két különböző szomszédos törzshangból származtatott, módosított hang (pl. Cisz-Desz). Enharmonikus lehet két olyan hang is, amelyek közül csak az egyik módosított hang (pl. C-Deszesz, Hisz-C, H–Cesz). Az enharmonikus hangoknak elsősorban az enharmonikus modulációban, ill.  cserében van fontos szerepük

enharmonikus csere v. moduláció – az enharmónia alapján nyugvó modulációs jelenség: valamely hang enharmonikusan átértelmezve az új hangnemben más szerepet tölt be, mint az előzőben, írásmódja megváltozik

~ hangszerek – azok a hangszerek, amelyeken nem kell képezni a hangot (mint pl. a hegedűn), csupán valamely mechanizmus útján a már előkészített, kész hangot kell megszólaltatni (pl. zongora, orgona stb.)

enigma – talány, rejtvény

enigmatical canon – rejtvénykánon

enjoument – vidám hangulatú kis hangszeres darab

enlevez la sourdine – szordinót levenni

enroué – bágyadtan

ensalada – “egyveleg”, humoros karakterű XVI. századi spanyol dal

ensemble – együttes, összjáték

entfernung – hangterjedelem, ambitus

entr’act – felvonásközi zene

entrata – bevezetés, bevezető zene

entusiasmo – lelkesedés, lelkesültség

entusiastico – lelkesülten

entwurf – vázlat, zenei vázlat

eol, aeol – vezetőhang nélküli molljellegű hangsor, VI. foka kisszext távolságra fekszik, a zongora fehér billentyűin eljátszható az A-kezdőhangtól elindulva

~ hárfa – “szélhárfa”: a romantika korában újra életre keltett ókori hangszer. A hangszert a léghuzam hatásának tették ki, rendszerint félig nyitott ablakba. Hangzásának különlegessége (a szél erősségének megfelelően) a felhangok megszólalásában rejlett

epicedium – panaszdal, gyászdal

epilenion – Bacchus tiszteletére énekelt táncdalok

epigon – utánzó, utód

epigramma – rövid költemény, felirat

epikus zene – “elbeszélő” zene: többnyire azok a műfajok, amelyeknek szövege vagy programja elbeszélő jellegű (oratórium stb.)

epilógus – befejezés, utójáték

epistropha – a zárótétel ismétlése

epitaffio – sírfelirat, epitáfium

epithalam – nászdal, lakodalmi ének

epithalmion – nászdal

epizeuxis – egy zenei frázis vagy énekszöveg-részlet egymás után való többszöri ismétlése (“Alleluja! Alleluja! Alleluja!”)

epizód, episodo, episode – az a mű folyamán csak egyszer elhangzó, nem önálló rész, amely előzményt feltételez és folytatást kíván, formája nem teljesen zárt. Az ún. Couperin-rondókban az epizódokat couplet-nak nevezik. A fúgában: közjáték, amelyben a fúga tematikus anyaga nem szerepel

equabilmente – hasonlóan

equal voices – egynemű kar

erleichtert – könnyített

ernst – komolyan

eroicamente – hősiesen

eroico – hősiesen

eroticon – szerelmi dal, vagy szenvedélyes szerelmet festő hangszeres kompozíció

ersterbend – elhalóan

erzählend – elbeszélve

esaltato – izgatottan

esecuzione – előadás, kivitelezés

esempio – példa

esercizio – gyakorlat

espace – vonalköz

espansione – kiterjedés, feszülés

espansivo – nyíltan, világosan

espirando, espirante – elhalóan

espressione – kifejezés

espressivo – érzéssel, kifejezéssel (röviden: espr.)

espringale – középkori ugrótánc

esquinazo – ¾ vagy 6/8 ütemmértékű, pontozott ritmusú chilei szerenád-féle, melyet karácsonyi dalnak is énekelnek

estampida – (istampitta) a XIII-XIV. század legfontosabb instrumentális formája a trubaduroknál. A vokális szekvenciából ered. Rendszerint 4-7 részből áll, melyek mindegyikét kétszer játsszák

estensione – hangterjedelem, ambitus

estinguendo – elhalóan, kialvóan

estinto – elhalóan, kialvóan

estratamente – rendkívül

estribillo – a villancico (kantátaszerű, egyházi szövegű spanyol műformának) elején és végén található kórustétel

esztrád zenekar – szórakoztató műsorokat játszó zenekar, általában zongorával

etendue – hangterjedelem, ambitus

etüd, etude – gyakorlat, tanulmányi célokat szolgáló, gyakran mégis művészi értékű zenemű

eufonia – jóhangzás, széphangzás

eufonico, euphonique – jól hangzó, szépen hangzó

eunuch, evirati – kasztrált (nemiségétől megfosztott férfiénekes)

euthia – felfelé haladó hangsor

eversio, evolutio – a kettős ellenpontban a szólamok cseréje, mint a tematikus munka egyik stádiuma

exaltation – felindulás

exalté – felindultan, izgatottan

exclamatio – 1. Felkiáltás, 2. Ornamens, a confluentia egyik fajtája, egyezik a felfelé haladó terc-csúszással

exclusus – régi zenei írásokban a hármashangzat kvintje

exercise – gyakorlat

exécution – előadás, kivitelezés

exodium – záró-zene, befejező zene

expozíció – 1. A fúgában:  a szólamok szabályos egymásutánban először mutatják be a főtémát. (Kettős-, hármasfúgában több expozíció is lehet) 2. Szonátaformában és kéttémás rondóban (szanátarondó, nagyrondó):  a tétel legfontosabb témáit bemutató rész – A bécsi klasszicizmus zenéjében: az expozíció magában foglalja a főtémát a mű alaphangnemében, az átvezető részt, a mellék-  és zárótémát a domináns hangnemben (moll kompozíciókban legtöbbször a párhuzamos dúr hangnemben). Újabb zenében az egyes témák helyett témacsoportok szerepelhetnek, minden egyes témacsoport között külön átvezető rész lehet, hangnemi rendje sokkal szabadabb.

expresszionizmus – a XX. század elejének egyik művészi irányzata; realista ábrázolás helyett elvont, szubjektív lelki tartalmat igyekszik kifejezni

extemporáció – rögtönzés

extempore – rögtönözve

éclatant – csillogóan

échelle – hangsor, skála

écossaise – eredetileg páratlan ütemű skót tánc. Később a francia és német műzenében páros ütemű vidám tánc

ékesítések – díszítések, ornamensek, a dallamot díszítő, ékesítő hangok. A műzenében a díszítések gyakorlata először a gregorián énekben jelentkezett a XIII-XIV. században: improvizált passzázsokkal díszítettek dallamokat. Ez az improvizált ornamentika – a diminució – a XVI. században élte fénykorát. Minden dallamot díszítettek, a a díszítőfigurák lassan stereotipizálódtak, és többé-kevésbé állandó formát nyertek (XVI. század vége). Egyes figurákat jelekkel láttak el, ezzel kezdetét vette a jelzéses ornamentika korszaka. A barokk kor muzsikusai már tömegesen alkalmazták a különféle jeleket, kiskottákat, ugyanakkor a diminució gyakorlata leszűrtebb, művészi formában élt tovább. A XVIII. század végétől kezdődően a jelek száma és a kiskották alkalmazása csökkent, a szerzők igyekeztek műveikben a leírható díszítéseket a lehető legpontosabban, a dallam szerves részeként rögzíteni. Ma már mindössze néhány díszítőjelet alkalmaznak a műzenében.

énekbeszéd – 1. Recitativo, 2. Az énekszólam vagy szólamok komponálásának (főleg operákban) olyan módszere, amely zárt formák helyett (pl. áriák) a dallamalkotásnál elsősorban a beszéd (pl. prózai, mindennapi beszéd) lejtéséből indul ki. (Wagner, késői Erkel, Muszorgszkij, Janáček, Debussy vokális művészete)

épreuve – próba, betanulás

érintők – 1. Egyes húros hangszerek (pl. gitár, lant stb.) fogólapján a húrok leszorításának helyét jelző rendszerint fémből készült keresztlécek. 2. A clavichord érintői: a húr megszólaltatásán kívül hangolását is változtatták.

értelmi hangsúly – az értelmileg összetartozó zenei részek, frázisok elejének kiemelése

érzékeny hang – 1. A vezetőhang (hangnemi helyzetéből eredően törekszik felfelé vagy lefelé).  2. A disszonáns hangok (feloldásuk szabja megtörekvési irányukat – szeptimhangok). 3. Az alterált hangok (a módosítás irányába törekszenek). Megkettőzésükből rossz párhuzamok keletkeznek.

étouffez, étouffé – kürtjátéknál: fojtva. Hosszan csengő ütőhangszerek esetében: azonnali letompítás, elfojtás

~ le son – elfojtani a hangot

étouffoir – hangfogó, szordinó

étude – etüd

 

vissza a lap tetejére

F

F-kulcsok – basszuskulcs: a negyedik vonalon, baritonkulcs: a harmadik vonalon, szubbasszus kulcs az ötödik vonalon. Minden esetben a kis F helyét jelölik.

F-nyílás – vonóshangszerek fedelén levő két  egymás felé hajló f-alakú nyílás. A hangszekrényben felerősödött hangrezgés ezeken át terjed tovább.

fa-la-la – vidám, népies stílusú táncdalok a XVI-XVII. században. A versszakok végén a fa-la-la szótagokat refrénszerűen énekelték.

faburden – falsobordone

facile – könnyen

facilement – könnyen

facilità, facilité – könnyedség

facilmente – könnyedén

facoltativo – nem kötelező, szabadon választható

faktúra – valamely zenemű “felrakásának” módja hangszerre, zenekarra, énekkarra stb. Különbséget lehet tenni stíluskorszakok közötti (klasszikus / romantikus), szerzők közötti faktúrák (Mozart / Beethoven), valamint ugyanazon szerző korai és kései műveinek faktúrája között

falsa, falsch, false – hamis

false cadence – álzárlat

falsetto – falzett, fejhang

falsobordone, falsetum – a többszólamú stílus kezdeti formája. Rendszerint háromszólamú; a dallamot a legalsó szólam (tenor) intonálja, a legfelső szólam a felső szexttel, a középső a felső terccel kíséri. A kezdő és befejező akkord mindig alap-kvint-oktáv. Szextakkord stílusnak is nevezik.

falzettisták – férfiénekesek, akik a XVI. században a templomi énekkarokban a szoprán és alt szólamokat énekelték. Helyükre később a kasztráltak kerültek.

fanatico – rajongva, fanatikusan

fancy – hangszeres együttesre írt zene (Fantasy) a XVII. századi Angliában. Később tánctételeket csatoltak hozzá és szvitszerű formája lett.

fandango – andalúziai spanyol nemzeti tánc, páratlan ütemben, gitár és castagnette kísérettel. A tánc szüneteit ének tölti ki.

fanfare – 1. Fanfár; 2. A franciák gyakran nevezik így katonai vagy polgári fúvószenekaraikat

fanfár – többnyire trombitákon és harsonákon megszólaltatott szignálszerű, rövid zene

fantasia – fantázia

~section – a szonáta feldolgozási részét nevezik így néha az angolok

fantastically, fantastico, fantastique, fantastisch – képzelgően, fantasztikusan

fantázia – rögtönzés-szerű kötetlen műforma. Az egyes zenei gondolatok sűrűn váltakoznak benne, instrumentális zenében igen gyakori. Magyar kifejezése lehet: ábránd.

farandole – provencei népi tánc, mérsékelt 6/8-ban. A különböző nemű táncosok egymás kezét fogva hosszú láncot alkotva kígyóvonalakban járják. Régebben galoubet zenére táncolták.

farce – zenés bohózat, komikus közjáték

far il capotasto – gordonkajátékban: az így jelzett helyet / részletet hüvelykfekvésben kell játszani

farsa – komikus közjáték, zenés bohózat

fast – gyors, gyorsan

fastosamente, fastoso – pompázatosan, hivalkodóan, kevélyen

faticoso – fáradtan, nehezen

fausse – hamis

fausset – fejhang

fauxbourdon – falsobordone

favola pastorale – népies olasz színjátékok a XV. században. Énekes, hangszeres és táncos betétek voltak benne. Az opera előfutárja.

favori, favorito – közkedvelt

fáklyatánc – római eredetű tánc, a táncolók a fáklyát a kezükben tartják. A XVIII-XIX. század német hercegi udvaraiban esküvők alkalmával járták. Polonéz-szerű  ¾-es ütemű, ünnepélyes indulózenére táncolták.

fänchen – “zászlócska”, a nyolcad, vagy annál kisebb hangjegyértékek zászlója

febbrile – lázasan

fedett lépések – leplezett lépések (menetek) állnak elő olyankor, amikor két szólam ugyanazon irányban haladva oktáv vagy kvint helyzetbe kerül. A mesterek gyakorlatában nagyon gyakran előfordul (habár a régi tankönyvek tiltják). A legrosszabbul hangzó fedett lépések: a fedett oktávok és a fedett kvintek a külső szólamokban (szoprán és basszus) között lépnek fel, valamint akkor, amikor a szeptim vagy szekund (nóna) távolságra eső hangok oktávba, ill. prímbe mennek át.

feierlich – ünnepélyesen

feinte – az előke (accent) ritkább neve a XVII. században

fejhang – főleg tenoristáknál szokásos éneklésmód: az énekes valóságos hangterjedelmén felül még néhány gyenge, nazális hangot kiénekel

fekvés – 1. A zeneelméletben: aszerint, hogy a legfelsőbb szólamban az alap (v. oktáv) és annak terce vagy kvintje van, megkülönböztethetünk oktáv-, terc- vagy kvintfekvést. Jele a basszushang felletti 8, 3 vagy 5 szám. 2. Az énekes vagy valamely hangszer magas v. mély hangjainak gyűjtőneve: magasfekvés, mélyfekvés. 3. Fogólapos húros hangszereknél a balkéz különböző helyzetei a fogólapon.

feldmusik – a katonazene – katona-fúvószenekar egyik régebbi német neve

feldstücke – többnyire négyszólamú fanfárzene a XVII. századi katonazenekaroknál (egyéb nevei: feldpartitas, feldsonaten)

feldton – az Esz-dúr hangnem XIX. századi elnevezése (oka: a katonazenekarok hangszerei majdnem mind Esz hangolásúak voltak)

feldtrompeter – szabadban játszó katona-trombitás a XVII. században

feldolgozás – kidolgozás: az a kötetlen formájú, rendszerint moduláló rész, amely a mű folyamán már előbb bemutatott anyagból épül. Szűkebb értelemben a szonátaformában az expozíció és a reexpozíció közti rész; a kéttémás-rondóban (szonátarondó, nagyrondó) a rondótéma első és második visszatérése közé eső rész.

felhangok – aliquot-hangok, harmonikus felsőhangok, parciális hangok, részhangok: egy zenei hanggal egy időben megszólaló, de külön nem hallhatóhangok egész sora. Ez a sor felfelé elméletileg határtalan, azon fizikai jelenségen alapul, hogy valamely rezgő test (pl. húr) nemcsak a maga egészében, hanem egyes részeiben is rezeg.

feloldás – 1. Valamely hang módosításának megszüntetése. 2. Valamely disszonanciának konszonanciába való átvezetése

feloldójel – valamely előjegyzést vagy módosítást érvénytelenítő jel

felsőmű – az orgona manuálja, a főmű billentyűsora felett (ritkán alatta)

felső váltóhang – a váltandó hang felső szomszédos (kis- vagy nagyszekunddal feljebb fekvő) hangja

felütés – a legutolsó hangsúlytalan ütemrészen való kezdés (a kezdés megelőzi az ütem kezdetét jelző főhangsúlyt)

fermamente – biztosan, erősen

fermata – 1. korona; 2. orgonapont

fermatamente – biztosan, erősen

fermezza – szilárdság, erő

feroce – vadul, hevesen

festevole – derűsen

festivamente – ünnepelve, ujjongva

festività – ünnepélyesség

festivo – ünnepélyesen

festoso – ünnepélyesen, vidáman, örvendezően

feurig – izzón, tüzesen

félfekvés – vonóshangszereken a balkéz első ujja közvetlenül az üres húr utáni első félhangon helyezkedik el (üres húr és első fekvés között)

félperiódus – a periódus elő- vagy utótagjának neve

féltrilla – rövid, nagyon gyors trilla, utóka nélkül

félzárlat – egy zenei mondat dominánson történő befejezése

férfikar – szólamai: I. II. tenor, és I. II. basszus; az ilyen összeállítású kórusra írt művek neve is

fiacco – bágyadtan, fáradtan

fiati – a zenekar fúvói

~ di legno – fafúvók

~ di d’ottone – rézfúvók

fiddle, fiedel – fidula, hegedű

fides – húr

fidicina – római lantosnő

fidula – a vonóshangszerek valószínűleg ázsiai eredetű középkori neve; hegedű

fieramente – büszkén, durván, féktelenül

fierezza – vadság, durvaság

fiero – durván, féktelenül, erőszakosan

figura – a verbunkos gyors, gazdagon cifrázott triója vagy kódája

figurák – alakzatok, a zenét mozgásukkal, ritmikájukkal élénkítő hangzatfelbontások, átmenő-, váltóhangok, késleltetések, anticipációk.

filum – a hangjegy szára

fin’al – -ig

finale – befejező-, zárórész (operák: felvonások ill. az egész opera befejező jelenete; ciklikus művek: befejező tétel)

finalis – záróhang

finalklausel – kóda

fine – befejezés, vég

fingering, fingersatz – ujjrend

finito – befejezve

finto – az álzárlat egyik neve

fioco – bágyadtan

fiochetto – kissé rekedten

fioreggiante – díszítve

fioretti – díszítések

fioriscente – díszítve, ékesítve

fiorito – díszítve, ékesítve

fioritura – ékesítés, díszítés

fiottole – hajósdal

fisztula hang – fejhang

fitto – sűrű, sűrűn

five-part form – az egytémás rondóforma (a-b-a-c-a)

flageolet, flageolett, flagioletto – üveghang: vonóshangszereken a húr bizonyos csomópontjainak gyenge érintésével képezhető harmonikus felsőhangok (temészetes ~: üres húron gyenge érintéssel képezhető, mesterséges ~: leszorított húrral és egy időben csomópont-érintéssel képezhető). Hárfa, gitár: a húrfelező csomópont gyenge érintésével képzendő (a húr felső oktávja)

flamenco –  a spanyol (Andalúziában élő) cigányok által a XVIII-XIX. században elterjesztett népzenei- és táncstílus. Legősibb formája az ének (cante), amihez hangszeres kíséret (toque) és tánc (baile) kapcsolódhat.

flattement, flatté – XVII. századi díszítés a viola-zenében. Ma mordentnek nevezzük.

flatterzunge, flutter – fúvóshangszereken: a játékos befúvás közben “r” betűt perget a nyelvével

flautando – fuvolaszerűen, fuvolázva; vonósoknál: sul tasto

flebile – panaszosan, siránkozva

flessibile – hajlékonyan, lágyan

flessibilità – hajlékonyság, simulékonyság

fliessend – folyékonyan, peregve

floridus – “virágos ellenpont”

flos harmonicus – a díszítések (trilla, vibrato, mordent) gyűjtőneve a XIII. században

flötenwerk – az orgona fuvolaféle regisztereinek összessége

flügel – “szárny”, zongora egyik német neve

focoso – hevesen, lobbanékonyan

foglietto – “lapocska”, régebben  kis együttesek hegedű-vezetőszólama

fogólap – húros hangszerek nyakának felső felére erősített fekete léc, a húrt ezen leszorítva lehet képezni a hangot

fojtva – tompítva, kürtszólamokban: fojtott játékmódra utaló jelzés, befejezte után “nyitottan” jelzés áll.

folâtre – pajkosan

folia – régi ¾-es portugál tánc, ostinato-basszustémára épített variációsorozat.

folksong – népdal

follemente – bolondosan

fondamento – alaphang

fonetika – “hangzó”-tan, a beszédhangok helyes képzésének tudománya, az éneklésben fontos szerepe van

fonográf – a gramofon őse (Edison, 1877.) A tölcsérrel egybegyűjtött hangrezgéseket kevésbé tartós viaszhengereken rögzítette.

force – erő

fordítás – a zenében: egy hangköz alsó hangját oktávval magasabbra, vagy felső hangját oktávval mélyebbre tesszük, a hangköz megfordul (tiszta→tiszta, kicsik→nagyok, nagyok→kicsik  szűk→bő, bő→szűk; prím→oktáv, szekund→szeptim, terc→szext, kvart→kvint, kvint→kvart …. stb.)

forefall – hangsúlyos rövid alsó előke a XVII. századi Angliában

~and shake – felső váltóhang előkés, késleltetett trilla a XVII. századi Angliában

forlana – a gigue-hez hasonló, gyors 6/4-es vagy 6/8-os tánc a XVIII. század elején

formalizmus – zenei törekvés, irányzat, mely a formális elemeket helyezi középpontba, a kifejezési eszközöket öncélúan, nem a tartalomnak megfelelően használja.

formatan – a zeneelmélet része, amely a zenei formákkal, azok keletkezésével, fejlődésével foglalkozik

forslag – előke

fort – erős, erősen (dinamika)

forte – hangosan, erősen (röv.: f)

forte-fortissimo – rendkívül erősen (röv.: fff)

forte possibile – olyan erősen, amennyire csak a játékos képes

fortemente – erősen

forte piano – 1. Zongora; 2. Dinamika: erősen indítani a nagot, de rögtön lehalkítani (röv.: fp)

fortissimo – nagyon erősen (röv.: ff)

fortspinnung – továbbszövés; motivikus munka

forza – erő

forzando – fokozott, hangsúlyozott erővel (röv.: fz)

fouet – ostor

fourchette tonique – hangvilla

fourchou – villásfogás

fourniture – mixtura

fox-trot – röviden: fox, a ’20-as évek közkedvelt társasági tánca, tempója lassú vagy gyors 4/4, alla breve. Változatai: charleston, stomp, schuffle

főhang – 1. Hangnem szempontjából legfontosabb hangok ( T, D, S). 2. Hangok, melyek felett díszítőjel áll. 3. Ritmikai szempontból hangsúlyos hang

főhármashangzatok – valamely hangsor I., IV., V. fokára épített hármashangzat

főmű – az orgona egyik sípcsoportja, a legbővebb méretű principálokkal, jellege tömör és fényes. Manuálja többnyire az első vagy a második

főpróba – egy együttes utolsó próbája az előadás előtt

főtéma – a szonáta- és a nagyrondó/szonátarondó formának legfontosabb témája, a mű mondanivalóját tartalmazza.

fra le quinte – a kulisszák mögött (színpadi zene)

fraîchrment – frissen, vidáman

française – 6/8-os vidám francia tánc, az anglaise és a ecossaise változata

franchezza – bátorság, nyíltság, hetykeség

francia nyitány – Lully-kezdeményezte háromrészes nyitány-forma: első része patetikus Grave, a középső gyors, fugato-szerű Allegro, befejező része az első részt rövidítve ismétli

frappante note – acciaccatura

frappé – leütés

frase – frázis

fraseggiare, fraseggiamento – frazírozás

frazírozás – zeneművek értelmi tagolása (frázisokra bontása hangsúlyokkal, elválasztással stb.)

frázis – a zenei gondolat önálló, hosszabb-rövidebb tagjai, melyeket cezurák választanak el egymástól. A legtöbb frázis két, három, vagy több motívumból áll, minden frázisnak határozott (súlyos v. súlytalan) kezdete, dallamilag, ritmikailag, v. dinamikailag kiemelkedő magja és határozott (súlyos v. súlytalan) zárása van

free style – kötetlen, szabad stílusban, formában írt kompozíció

freddo – hidegen

frei – szabadon

~ im vortrag – “előadásban szabadon”

fremebondo – felbőszülten, szenvedélytől remegve

frenetico – tombolva

frescamente – vidáman, frissen

fresco – frissen

frets – érintők

frettando – sietséggel

frettolosamente – sietve, kapkodva

fricassée – régi francia humoros, zenés egyveleg

frikciós hangszerek – amelyek megszólaltatása súrlódással történik (vonósok, forgólant  clavichord stb.)

friss – a verbunkos és a csárdás gyors, aprózott szakasza

frivolo – könnyelműen, kihívóan, ledéren

fríg hangsor – molljellegű hangsor, jellemzője, hogy II.foka a kezdőhangtól kisszekund távolságra fekszik. A zongora fehér billentyűin eljátszható az kezdőhangtól elindulva

frog, frosch – kápa

froid – hidegen

frottola – XV-XVI. századi népies hangulatú többszólamú dal, a madrigál és a villanella elődje

frusta – ostor

fúga – “futás, kergetőzés”, a legmagasabbrendű polifon imitációs műformák egyike. Neve az egymást utánzó szólamok sorban való belépésére utal. Fő formarészei: expozíció (a szólamok egymás után sorban bemutatják a témát alap-és domináns hangnemben), a feldolgozási rész (rokon hangnemekbe modulál, a témát különböző szólamokban mutatja be, tématöredéket, témafordítást, szűkmenetet hoz),  a repríz (a témát v. töredékét az alaphangbemben mutatja be), és a coda (hosszabb-rövidebb tonikai orgonaponttal).

fuga a due (tre) soggetti – két- (három-) témás fúga

~ aequalis motus – fúga, melynek szólamai egyforma mozgással és ritmusértékekben haladnak

~ authentica – fúga, amelynek témája felfelé halad

~ canonica – kánon

~ composita – fúga, melynek témája lépcsőzetes hanglépésekből áll

~ contraria – ellenfúga (a comes a dux fordítása)

~ doppia, ~ duplex – kettősfúga, két témájú fúga

~ impropria – kidolgozásában szabad, nem kötött fúga

~ homophona – fúga, amelynek utánzó szólamai és feleletei azonos magasságúak (unisono)

~ incomposita – fúga, amelynek témája ugrásokban halad

~ in contrario tempore – fúga, melyben a dux hangsúlyos, a comes hangsúlytalan ütemrészen indul

~ inversa – a kettős ellenpont szabályai szerint készült fúga, amely a témák ellenmozgásos fordítását használja ki

~ irregularis – kidolgozásában szabad fúga

~ libera – szabad fúga

~ mixta – fúga, amelynek comese különféleképpen (fordításban, augmentációban stb.) jelentkezik

~ obligata – fúga, melyben a dux és comesen kívül más tematikus anyag nem szerepel

~ partialis – fúga, melyben egyes periódusoknak szabad imitációjuk van

~ per augmentationem – fúga, melynek comese augmentációban jelentkezik

~ per contrarium reversum – fúga, melyben a téma megfordításánál a hangjegyértékek nem változnak

~ per contrarium simplex – fúga, amelyben a comes valamely más hangfokon (rendszerint kvinten), a legegyszerűbb alakjában jelentkezik

~ per diminutionem – fúga, amelyben a téma imitációja diminuált

~ per diminutionem unterruptam – fúga, amelynek diminuált imitációját szünetek szakítják meg

~ per motum contrarium – ellenfúga

~ periodica – fúga, amelyben egyes periódusoknak szabad imitációjuk van

~ plagalis – fúga, melynek dux-a lefelé haladó lépcsőzetes hangokból áll

~ propria – a teljesen szabályos fúga

~ reale – reális válasz

~ recta – fúga, melynek szólamai egyforma mozgással és ritmusértékekben haladnak

~ reditta – fúga, amelynek közepén (feldolgozás) vagy végén legalább két szólam kánonban halad

~ regularis – teljesen szabályos fúga

~ retrograda per motum contrarium – fúga, amelyben a comes a duxot hátulról előrefelé és egyben fordításban hozza

~ ricercata – a legnehezebb  a forma minden lehetőségét kihasználó mesterfúga

~ sciolta, ~ soluta – szabad fúga

~ fúgatéma – dux

fugato – zenei részlet, mely fúgaexpozíciót tartalmaz (fúgaszerűen indul, de nem kerekedik teljes fúgává)

fughetta – kis fúga (a fúgánál szegényebb, vázlatosabb, de a forma minden lényeges elemét tartalmazza

fugue – fúga

fulgente – csillogóan

full chorus – teljes kar

full orchestra – teljes zenekar

fundamentalbass – 1. Számozott basszus, generálbassus, 2. Többször ismétlődő basszusfigura

fundamental chord – alaphelyzetű akkord

fundamental note – alaphang

funebre – gyászosan

funeral march – gyászinduló

funkció – valamely hangnak/akkordnak a hangnemhez (tonalitáshoz) való viszonya. A három fő funkció: Tonika (=T), Szubdomináns (=S), Domináns (=D)

funkciós irány – autentikus irány: a különböző hangoknak/akkordoknak más funkciójú hangokhoz/akkordokhoz való vonzódása (T⇒S, S⇒D, D⇒T)

fuoco – tűz, tűzzel

fuocoso – tüzesen

furiant – erősen akcentuált, többnyire  ¾-es, gyors cseh tánc

furibondo – dühvel, vadul, őrülten

furioso – dühödten, vadul, őrülten

furore – düh, őrültség

furtivamente – eltitkolva

fusa – “csöppnyi”: középkori menzurális hangjegyérték, a mai nyolcadkotta megfelelője

futam – hangok/hangzatok gyors egymásutánja

fúvóka – fúvóshangszerek része, melyen a levegő befúvása történik

vissza a lap tetejére

G

gabel – hangvilla

gabelgriffe – villásfogás

gabelton – normál “A” hang

gagliarda, gaillarde – gyors, hármas ütemmértékű régi olasz ugró-tánc. A pavane után következik

gai, gaio – jókedvűen, vidáman

gaiamente, gaiement – vidáman, élénken

galamment, galante – behízelgőn, gálánsan

galantemente – tetszetősen

galanterien – többnyire táncok homofon szerkezettel a XVIII. században

galop, galopp – gyors, 2/4-es ütemű körtánc, tizenhatod felütéssel indul.

gamelán zenekar – jávai ütőhangszeres zenekar, melynek vezetője vonóshangszeren játszik

gamma – a középkorban a skála legmélyebb hangja, a mai nagy G.

gang- menet, passzázs

garbatamente – kedvesen

garbo – báj, kellem

gassenhauer – utcai nóta, mint az olasz villanella

gathering note – “összegyűjtő hang”: az orgonista megadja a kezdőhangot

gauche – bal, balkéz

gaudiosamente – örömmel telve

gaudioso – örvendezve

gaukenspiel – zenés bohózat, komikus közjáték

gavotte – mérsékelt mozgású, kissé ünnepélyes jellegű régi francia tánc, 2/2, vagy 2/4-ben, félütemnyi felütéssel

gáláns stílus – rokokó stílus, a XVIII. század közepére jellemző, a nagy-barokk stílus szigorú szabályait az idilli, társasági hangvétel színvonalára csökkenti

gebet – ima: rövid, lassú, áhítatos tempójú darab

gebrauchsmusik – házi muzsikálásra készített, egyszerű, világos, modern zene, melyet nem hivatásos zenészeknek, hanem műkedvelőknek, közepes képességű előadóknak szántak, technikai nehézséget nem okozva.

gebrochener akkord – tört akkord

gebunden – legato, kötve

gebundener stil – kötött stílus, a XVII-XVIII. század szigorúan kontrapunktikus stílusa

gedämpft – fojtottan, különféle szordinók alkalmazása rézfúvóknál (kürt). Megszüntetését az offen szó jelzi

gedrängt – tömören, zsúfolva

gefährte – “társ”, a fúga comes-e

gegenbewegung – ellenmozgás

gegenfuge – ellenfúga

gegensatz – ellentéma, ellentét

gehaltener akkord – tartott akkord

geheimnisvoll – misztikusan, titokzatosan

geige – hegedű

geisslerlieder – XIV. századi énekek, a flagellánsok énekelték

geistliche musik – vallásos zene (NEM egyházi zene)

gemeindelied – gyülekezeti ének, korál

gemischter chor – vegyeskar

gemischte stimmen – 1. Kevert játékok; 2. kevert énekhangok, vegyeskar

generalauftakt – felütés egy fajtája, mely egy, esetleg több ütemnyi nekilendülést jelent egy téma vagy tematikus rész előtt

generalbass – számozott basszus, basso continuo

generalpause, generálpauza – “általános szünet”, együttes-játékban az egy időben az összes szólamra, hangszerre vonatkozik (röv.: G.P.). Elvétve “üres”-nek is szokták nevezni  jelölni

generalprobe – főpróba

general silence – generálpauza

generoso – nemesen, ízléssel

gentile – kedvesen

gerade bewegung – párhuzamos mozgás

geraubtes zeitmass – tempo rubato

gerendák – két, vagy több nyolcad (és annál kisebb) hangjegyet egységbe foglaló egyenes vonal a hangjegyek száránál. (8adokat egy gerenda, 16odokat két gerenda, 32edeket három gerenda … stb. fog össze)

gesamtaufgabe – összkiadás

gesang – dal

gesangstimme – énekszólam

gesangvoll – éneklő hangon, cantabile

geschmack – ízlés

geschwind – gyorsan

gestohlenes zeitmass – tempo rubato

gestopft – fojtva

gestossene note – “elkülönített hang”, staccato, martellato stb. hangok

geteilt – osztva, divisi

geteilte stimmen – osztott szólamok

getrennt – elválasztva

générateur – alaphang

ghiribizzoso – szeszélyesen

giga – gigue

gigue – gyors, élenk mozgású régi tánc, főként páratlan ütemben (néha páros), gyakran triolás alakulatokkal. XVII-XVIII. századi táncszvitekben gyakran szerepel

gioco – játék, gyermekjáték

giocondo – vidáman, jókedvűen

giocosamente – játékosan

giocoso – tréfásan, játékosan

gioia – derű, vidámság

gioviale – barátságosan

giro – a doppelschlag ritkább neve

gitano – cigány spanyolul

giubilante – örömujjongva

giubiloso – örömujjongva, ujjongással

giulivamente – vidáman, örvendezve

giustezza della voce – a hang tisztasága

giusto – pontosan (feszes, kötött tempót és ritmust jelent)

glänzend – csillogóan

glee – angol, kíséret nélküli, egyszerű többszólamú (három férfihangra) dal, a XVIII. században volt népszerű

gleiche stimmen – azonos hangok, egynemű kar

gleichmässig – egyöntetűen, ugyanúgy

gleichzeitig – ugyanakkor, ugyanabban az időben

gli altri – a többiek

~ archi – a vonósok

~ fiati – a fúvók

~ ottoni – a rezek

glissando – siklás, csúszás (két hang közötti csúszás). Jele a kiinduló hangtól a befejező hangig terjedő egyenes/hullámos vonal, gliss. felirattal

glisser – glissando

glissicando – glissando

glocke – zenekari harang

glockenspiel – harangjáték

gloria – a misekompozíció második állandó tétele (a gyászmiséből hiányzik)

glosas – XVI. század eleji diminúciós díszítés, a harmonizált zsoltárok egyszerű figurációinak neve

goffo – esetlenül, félszegen, otrombán

gola – gége, torok

gondellied – gondoliera, sajkadal

gondoliera – barcarola, gondoladal, sajkadal, romantikus mesterek által stilizált dalok velencei gondolásoktól

gorgheggiamento – gurgulázó, hibás trilla az éneklésben

gorgheggio – roulade

gorgia – a XVI. század énekgyakorlatában az improvizált ékesítések összefoglaló neve

gout – ízlés

görög hangsorok – hétfokú, diatonikus hangsorok: dór, fríg, líd és mixolíd. Modális megfelelői ugyanebben a sorrendben: fríg, dór, ión, lokriszi

grabgesang – gyászének, gyászdal

grace – díszítés, ékesítés

~ note – díszítőhang

gracieux – kecsesen

gracile – gyengéden

grad – fok, hangfok

gradatamente – fokozatosan, fokonként haladva

gradation, gradazione – fokozatos hanglépés, fokozás

grade ascendente – felfelé haladó hangfokok, dinamikai fokok

~ descendente – lefelé haladó hangfokok, dinamikai fokok

gradevolmente – kellemesen, élvezetesen

grado, gradus – fok, lépcső, hangfok

graduellement – fokozatosan, fokonként haladva

granadiana – “granadai tánc”, a fandango egyik változata

grandezza – nagyvonalúság, méltóság

grandioso – hatalmasan

grandisonate – lármásan, nagyhangon

grand jeu – teljes mű (összes regiszter egyszerre) az orgonán

gran orgue, gran organo – főmű az orgonán

granulato – nem kötve, egyenként, elkülönítve

grappa – accolade, több vonalrendszert a kezdetnél összefogó jel ( ­{ )

grave – súlyos, súlyosan, tempójelzésként: igen lassan

gravemente – súlyosan, nagyon lassan

gravezza – komolyság, súly

gravissimo – a lehető legsúlyosabban, nagyon komolyan

gravita – súllyal, méltósággal

grazia – báj, kellem

graziosamente – kecsesen, bájosan

grazioso – kecsesen, bájosan

greghesca – a villanella egyik nápolyi változata, többnyire háromszólamú, szövege velencei és görög elemeket tartalmaz

gregorián korális v. ének – Nagy Gergely pápa (590-604) nevéről elnevezett, általa összegyűjtetett liturgikus, szigorúan vokális, szigorúan egyszólamú énekek

griffbrett – fogólap

gridando – kiáltva

groppi – glosas, XVI. századi improvizált díszítés, a diminució neve; a XVII. században (Praetorius): főhangkezdésű, utókás trilla

groppo, groppolo – XVI-XVII. századi olasz énekesek főhangkezdésű, lassú trillája, a végén gyors utókával. Ma: doppelschlag olasz megfelelője

grosser dreiklang – nagy hármashangzat (alap + nagyterc + tiszta kvint)

ground – “alap”: mindig ugyanazt a rövid motívumot ismétlő basszus, a felsőbb szólamokban szabad variációkkal, hasonlóan mint a chaconne és a passacaglia. Kb. a basso ostinato megfelelője.

grund – alap, tágabb értelemben: basszus

grupeto, gruppetto – “kis csoport”, doppelschlag

gruppo – improvizált díszítőfigura, doppelschlag

guajira – közepesen gyors spanyol és kubai tánc, sajátosan változó 3/4 – 6/8 ütemben

guerriero – harciasan

guida – vezető, vezető-szólam

guidon – a sor végén a következő sor ütemnem vagy kulcs megváltozására figyelmeztető jelzés

guineo – XVI. századi 3/4-es vagy 3/8-os francia és olasz buja tánc, hasonlít a gagliardához.

guracho – élénk, bájos andalúziai tánc, egy 6/8-os és egy 2/4-es részből áll. Gitárkíséretét maga a táncos játssza.

gusto – ízlés, élvezet

gutturális hang – torokhang

gymel – cantus gemellus – régi előadásmód, a dallamot alsó, vagy felső terccel kísérik. A falsobordone technika kezdetlegesebb változata

gyászinduló – többnyire mollban írt, pontozott ritmusú, méltóságteljes zene, középrészében világosabb, vigasztalóbb

vissza a lap tetejére

H

habanera – páros ütemű kubai népi tánc, mely Spanyolországban is elterjedt

habas verdes – gyors 2/4-es spanyol tánc

hajdútánc – a középkori magyar hajdúk tapssal kísért, bokázó, guggoló szilaj tánca, ebből alakult a csárdás

halbbass – “félbasszus”, a bariton hang

halbe lage – félfekvés

haletant – lihegve

half fall – előke

halkal, halkkal – régi magyar tempójelzés: lassan

hallgató – lassú, cigányos modorban tálalt népies műdal

halling – mérsékelt tempójú, páros ütemű, hangszerrel kísért norvég tánc

hanaka – polonéz-szerű, gyors, 3/4-es morva népi tánc

handstück – XVIII. század végi instruktív zongoradarabok neve

hangfestés – a zeneművészet zenén kívüli jelenségeket ábrázoló eszköze

hanglyuk – 1. húros hangszerek fedőlapján alkalmazott különböző alakú bevágás/ok; 2. fúvóshangszerek oldalába fúrt lyukak, melyek befogása-elengedése a hangmagasság változtatására szolgál

harmónia – több, egyszerre megszólaló hang egysége

harmoniemusik – fúvós-zene

harmonikus mollhangsor – összhangzatos mollhangsor (a VI-VII. fok között bővített szekunddal)

hartnäckiger bass – “makacs basszus”

hauptakzent – főhangsúly

hauptkadenz – valamely mű legutolsó kadenciája

hausse – kápa

hármas ellenpont – kontrapunktikus szerkesztésmód, a három szólam egymással felcserélhető

hármashangzat – két egymásra épített tercből álló hangzat

háromtagú forma – háromszakaszos dalforma

házi zene – nem nyilvános előadásra szánt zene, rendszerint műkedvelők előadásában

heftig – hevesen

hegedősök – magyar vándor-énekmondók a XIV. században

hell – világos, világosan

hemiola – “másfél”, háromnak kétfelé osztása

heroikus – hősi, hősies

heroique – hősi, hősiesen

hervorgehoben – kiemelve

heterofónia – primitív többszólamúság: a kísérőszólamot is a dallamot játsszák, annyi különbséggel, hogy egyes dallamhangok díszítettek

heuriger – osztrák népi tánc, a ländler egyik fajtája

hexachord – hat hangból álló hangsorrészlet

hexaton skála – egészhangú skála

hésitant – tétovázva, ingadozva

hiatus – űr, lyuk, hiány; ha a prozódiában egy magánhangzóval végződő szót ugyancsak magánhangzóval kezdődő szó követ

high mass – ünnepi, énekes mise

hímnemű zárlat – záradék, melyben az utolsó ritmikai mozzanat súlyosabb, mint az azt közvetlenül megelőző

himnusz – eredetileg vallásos dicsének; általában dicsőítő ének, ünnepélyes dal, nemzeti fohász

hirtenlied – pásztordal

históriás ének – régi (XVI. sz.) magyar zenei műfaj: epikus énekek dallammal való elrecitálása, lantkísérettel

hochländer – gyors, ¾-es keringőszerű tánc

hofkapelle – udvari zenekar (Haydn zenekara Eszterházán)

hoketus, hoquetus – “csuklás”, a XII-XIII. század többszólamú énekes stílusában a dallamot rövidke szünetekkel csuklásszerűen aprózták

holz – “fa”

holzbläser – fafúvók

homofónia – eredetileg unisono éneklés; ma a többszólamú (polifon) zene ellentéte, amelyben egy vezetőszólam kivételével a többi szólamnak alárendelt szerepe van (harmonizált zene)

homoioptoton – régi zenében a záradék előtti generálpauza

homoiteleuton – régi zenében a záradél utáni generálpauza

hora – páros ütemű román népi tánc, mérsékelt tempóban indul, majd felfokozódik

 

 

I

imitando – utánzó
impetuoso – viharosan
in rilievo – kidomborítva
incalzando – sietősen
irato – haragos, mérges

vissza a lap tetejére

L

lamento – kesergő, drámai hangvételű, hosszabb arioso, a 17. század operáiban gyakori
languendo – vágyakozóan
largamente – szélesen, lassan
larghetto – kissé szélesen, lassacskán
largo – szélesen; a leglassúbb tempó jelölése
legato – kötve, kötötten; a hangok megszakítás nélkül kövessék egymást. Jele: kötőív
leggiero – könnyedén
lento – lassan
lieto – vidáman
lontano – távolról
loquace – beszédes
lugubre – komoran
lunga – hosszan
lusingando – hízelegve

vissza a lap tetejére

M

maestoso – fenségesen
maggiore – dúr
malinconico – mélabúsan
malizioso – gúnyos
mancando – csökkentve
marcatissimo – nagyon nyomatékosan
marcato – nyomatékosan
marche funèbre – gyászinduló
martellato – kalapálva
marziale – harciasan
meno – kevésbé
mesto – búsan
mezza voce – félerős hangon
mezzoforte – (mf) középerősen
mezzopiano – középhalkan, félhalkan
minore – moll
miserioso – titokzatosan
moderato – mérsékelt tempóban
moduláció – átmenet egy hangnemből valamely más hangnembe
molto – nagyon (pl. molto allegro = nagyon gyorsan)
morbido – szelíden
morendo – elhalóan
mosso – mozgalmasan
moto – mozgás

vissza a lap tetejére

N

non – nem

O

onde – lásd:delle onde
ordinario – rendes módon
ossia – választható variáns a kottasorban (pl. könnyítés vagy variáció)

vissza a lap tetejére

P

parlando – elbeszélő, kötetlen tempójú előadási mód
passione -szenvedély
patetico – pátosszal
pauza – (pause) szünet
perdendosi – elhalóan
pesante – súlyosan
piacevole -k edvesen
piangendo – panaszosan
pianissimo – nagyon halkan
piano – halkan
piena – teljes
pizzicato – pengetve
più – több (pl. più forte = több erővel, erősebben)
poco – kissé (pl. poco piano = kissé halkan)
poco a poco – fokról fokra
poi – azután
precipitando – nekirohanva
prelúdium – előjáték
prestissimo – nagyon gyorsan
presto – gyorsan, sebesen
prima, primo – első

vissza a lap tetejére

Q

quasi – mintegy
quieto – nyugodtan

vissza a lap tetejére

R

rallentando – lassítva
rapidamente – gyorsan
rapido – gyorsan, sebesen
rassegnazione – megadás, lemondás, megnyugvás
ravvivando – lassítás után újjáéledve vissza kell térni az eredeti gyorsabb tempóhoz
religioso – áhítatosan
repetizione – ismétlés
replica – ismétlés
requiem – gyászmise
ricercare – fúgaszerű kompozíció
rigore – szigorú(an)
rinforzando – erősödve
risoluto – határozottan
risvegliato – frissen
ritartando – lassítva
ritenuto – fokozatosan lassítva, visszatartva
rubato – (szó szerint: elrabolt, ellopott) zenei: csapongva; egy-egy hang értékének önkényes meghosszabbítása vagy megrövidítése
rumore – zaj
rustico – parasztos

vissza a lap tetejére

S

scherzando – játékosan
scherzo – tréfa
scorrevole – folyamatosan
secco – szárazon, röviden
seconda, secondo – második
segno – jel
segue – következik
semplice – egyszerűen
sempre – mindig
sentimento – érzéssel
senza – nélkül
serrando – gyorsítva
sforzando, sforzato – hangsúlyozva, erősen
siciliano – régi olasz pásztorének
simile – hasonlóan
sin, sino – -ig
smorzando – elhalóan
solo – egyedül
sonoro – zengzetesen
sostenuto – visszatartva
sotto voce – fojtott hangon
spianato – simán (egyenletesen)
spiritoso – lelkesen
stranscinando – vontatottan
strepitoso – zajosan
stretta – gyors, élénk tempójú, virtuóz ária
stringendo – hajtva (gyorsítva)
subito – hirtelen

vissza a lap tetejére

T

tanto – nagyon
teneramente – gyengéden
tenuto – tartva
tornando – visszatérve
tosto – sebesen
tranquillo – nyugodtan
tremoló – a vonó gyors fel-le mozgatásával előidézett hanghatás
triste – szomorúan
troppo – túlságosan
tutta (la)-forza – teljes erővel
tutti – a teljes zenekar vagy énekkar belépését jelzi szólórészek után

vissza a lap tetejére

U

umoristico – humoros
unisono – egyszólamúan
uniti – együtt

vissza a lap tetejére

V

veloce – sebesen
vide – lásd
vigoroso – erélyesen
viola – brácsa, mélyhegedű
violento – hevesen
vivace – élénken, gyorsan
vivacissimo – nagyon élénken, nagyon gyorsan
vivo – élénken
voce – hang

vissza a lap tetejére

Angol zenei kifejezések, meghatározások

accidental – módosítójel
augmentation dot – a hangok utáni pont
dotted quarter – pontozott negyed
double flat – dupla bé
double sharp – dupla kereszt
eighth note – nyolcad hang
flat – bé

ground – “alap”,  tágabb értelemben a basszust jelenti.
half note – félhang
meausure – ütem
measure line – ütemvonal
measure number – ütemszám
metronome marking – metronómérték
natural – feloldójel
quarter note – negyed hang
quarter rest – negyed szünet
rest – szünet
sharp – kereszt
sixteenth note – tizenhatod
tie – kötőív
time signature – ütemmutató

vissza a lap tetejére